Ács Nagy Éva
Régi karácsony...
Régi karácsony, meleg fenyőillat,
szeretetben lángoló, meghitt pillanat,
a spórban a láng zenét duruzsol,
mindenki csendben imát mormol.
S aztán mindennek hirtelen vége,
oda a meghitt pillanat, oda a béke,
álnok kaszás békés életünkre lesújt,
ő uralja a gondolatunkat ezentúl.
Már csak képzelet lett a fahéj illat,
elveszett a múlt, végtelen légbe illant,
a varázslat fénye kissé megkopott,
a szívben ezentúl fájdalom dobog.
Együtt mind, ez volt az igazi ünnep,
legdrágább ajándék maga a szeretet,
hittem akkor , hogy ez mindig így marad,
a mennyei fény, a meleg örökre itt ragad.
De oly fény nem lesz többé, mint volt,
emlék csak, ott letáborozott a múlt,
felnőttem, a karácsonynak nincs varázsa,
a szeretetnek égbe is vezet a lajtorjája.
Egymással versengés lett ma már a lényeg,
szeretet felé csak ilyenkor billen a mérleg,
menő az, minél drágább az ajándék,
pedig a szeretet drágább mint holmi játék.
2021. 11. 26 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése