Ács Nagy Éva
November végén..
( Petőfi Sándor. Szeptember végén)
asszociációs vers
Lelkemben még mindig ifjak a virágok,
folyton -folyvást játszanak szemeim előtt.
szebbé varázsolják nekem a világot,
másnak látom én a zordon hegytetőt,
ormán ifjúi hévvel él a régi nyár,
integet a rég feledet kikelet,
el veled! búslakodnom nincs is időm már,
e nyár megrészegíti ősz fejemet.
A múlt szépsége mámor, maga az élet,
honvágy ülj mellém, ülj még egyszer ide,
kívánom, e vágyat semmi se rombolja le,
omoljon rossz álmom, testem fölibe,
majd szórjatok virágot én tetemimre,
ne dobjatok reám még szemfödelet,
had éltessen kicsit, kedvesem szerelme,
tudom tudni fogja mindig nevemet.
Ki ősz fejemre akasztott hószín fátyolt,
kértem, hogy szívembe szerelmed akaszd,
s boldogan távozom majdan e világból,
szerelmed élet, magammal vinném azt,
könnyeket ejtve utamon, esdek érted,
s te ígérd meg, nem feleded hívedet,
őrizlek keblemben, ringatlak majd téged,
szeretőd leszek, ki örökkön szeret.
2021. 11. 17 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése