Ács Nagy Éva
Egyedül az éjben...
Szívemben ősz van, s néma csend,
halk dobogás, összevisszaság bent,
kezem remeg, virágcsokromat elejtem,
fény lobban valahol, s én követem.
Utat mutat nekem e fény a sötétben,
megyek utána, míg célomat elértem,
megtaláltalak , közel vagyok hozzád,
hazatértem, oly nagy volt a honvágy.
Ölelnélek, de hideg kő van feletted,
szólnék még , de úgy fázom az éjben,
félek, reszketve vágyom a hajnal jöttét,
vágyom feloszlatni a törtető halál ködét.
2021.10. 31 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése