Ács Nagy Éva
Zúzmarába burkolózva...
Zúzmarába burkolódzik a táj,
köd van, nem jár arra a madár,
emléke, íze , bennünk él a nyárnak,
de most reánk hideg fagyok várnak.
Szürkület uralja mindenhol a hajnalt,
nem hull reánk bőségesen a harmat,
bűv virágok illata a múlté lett már,
dér lep mindent, oda van rég a nyár.
Zúzmarába burkolódzik a táj,
alkonyodik hamar, éjleple vár,
pirkadatban mély sötét fogad,
nem látni a tájat, eltakarja az utat.
Havat hord arcunkba az északi szél,
fújja bőségesen a magáét, úgy zenél,
ablakomon már kinyílott a jégvirág,
elibém tárul egy titokzatos csodavilág.
2020.11 24 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése