Ács Nagy Éva
Elmúlás...
Harang zúg a templom tornyán, hallod e,
és mind meghalunk egyszer, tudod ugye,
ma még hiszünk benne, hogy nem igaz,
esdő imánkra a Miatyánk a végső vigasz.
Ma még bízunk abban, hogy a vég elkerül,
de hallod az éjben a harang hogyan hegedül ,
meghalt valaki, ki bízott abban, hogy nem fog,
aztán az ember egyszer majd végleg elfogy.
Sírj hát, ha nem tudsz mást, és sírnod kell,
de nevess , hogy élted könnyebben fogd fel,
születünk, élünk kicsit majd pillanat s meghalunk,
kesergünk, szeretünk, majd mindent itt hagyunk.
Nevettünk, sírtunk, feledünk és mindig temetünk,
valamit, valakit mindig a föld mélyébe rejtünk,
mely örökre befogadja, kinek itt már nincs helye,
a földdel egyességre lép viaszfehér, élettelen teste.
2020 11. 11 Somogyzsitfa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése