Tél leánya ...

Ács Nagy Éva
Tél leánya ...

Látod, télködébe burkolózott mindenütt a táj,
nézz csak szerteszét, kihalni látszik az érzelem,
de amott apró lábak alatt, éled a bűbáj,
fürgén áthaladva magán a csodás természeten.

Fagyos tél leánya elénk most még vígan szalad,
hiszi, hogy öve lehet itt minden, mindent ő ural,
kacagva lép, nem érzékeli a közelgő tavaszt,
de nemsokára víg, bájos mosolya arcára fagy.

Mert pár nap csupán, s a tél köde oszladozni kezd,
lásd, ott a fák mögött bújik elő a kikelet,
a nap erővel törtet, ezerízű fényével,
hoz újabb reményt felénk, új éltető szerelmet.

Dalolnak majd a rügyező erdőn a madarak,
nótájuk bús szívet melengető, erős erőd,
illatos, nyíló virágok vonzzák a méh hadat,
élőlények népesítik be, az ébredő mezőt.

Tél leánya, tudd meg, esélyed nincs itt maradni,
kikelet kell ide, napfény, nem pedig szürkeség,
keserv szívfájdalmadat nem érzi át itt senki,
mert nagyon akarjuk, hogy felettünk ragyogjon az ég.

2020 01.18 Somogyzsitfa.