Ács Nagy Éva
Elátkozva magam...
Elátkoztak anyám,
valahogy vonzom a bajt,
tudd, mindig csetlem, botlom,
ha jobbal kéne lépnem, balom adom,
ha fehér kéne , sötétbe kapaszkodom.
Elátkoztak anyám,
a rosszindulat mindig utolér,
tudd, vonz, mint maga a titokzatosság,
viaszfehér arcomon,mosolyom sírásra áll,
körülöttem nincs csend, javában áll a bál.
Elátkoztak anyám,
valahogy magam is hiszem,
úgy érzem magam, mint rab börtönében,
kinek lábán a sülyös lánc meg.-meg csörren,
hiába mondod is nekem, minden rendben.
Hát átkozódok anyám,
de csak csendben,saját magamnak szólva,
tudd, nekem szól fennhangon, e átok óda,
ellen cselekedetem ingovány, oly tétova,
hát belenyugodva én, vagyok mindig balga.
2020 01.04 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése