Ács Nagy Éva
Fáradtan...
Fáradok kicsit, oly nagyon érzem,
szavaim lelkemben, csenddé válnak
alig van már dobbanó lét bennem,
nincs helye köröttem már a bálnak.
Lassulok is, oly nehéz a léptem,
mintha lábaimon mázsa volna,
eltűnt előlem a vágyott éden,
s az idő rohamosan gyilkolna.
Remegek, nagyúr lett bennem a félsz,
a világon át suhanok árnyként,
valaki kiált felém, hé, még élsz,
ne add fel könnyen,oly korai még.
2020 01 28 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése