Kikeleti kívánság...

Ács Nagy Éva

Kikeleti kívánság...

Január, Január, még fagy van és hideg,

ködös utcák, terek, minden olyan rideg,

melegség kéne végre nekünk, tűz, és láng,

aranyló fényével süssön a nap miránk.

Madárfüttyre ébredezzen a kikelet,

zöld ölelje körbe a kopár ligetet,

rügyek pattogjanak ki a deres fákon,

Tavasz legyen már, ne elillanó álom.

Rianjon a folyó, szaladjon sebesen,

búvós illat lengjen, szunnyadó lelkeken,

téren összebújnak ölelkező párok,

szerelmet suttognak majd a vallomások.

2020 01 29 Somogyzsitfa.

Fáradtan...

Ács Nagy Éva

Fáradtan...

Fáradok kicsit, oly nagyon érzem,

szavaim lelkemben, csenddé válnak

alig van már dobbanó lét bennem,

nincs helye köröttem már a bálnak.

Lassulok is, oly nehéz a léptem,

mintha lábaimon mázsa volna,

eltűnt előlem a vágyott éden,

s az idő rohamosan gyilkolna.

Remegek, nagyúr lett bennem a félsz,

a világon át suhanok árnyként,

valaki kiált felém, hé, még élsz,

ne add fel könnyen,oly korai még.

2020 01 28 Somogyzsitfa.

Tél leánya ...

Ács Nagy Éva
Tél leánya ...

Látod, télködébe burkolózott mindenütt a táj,
nézz csak szerteszét, kihalni látszik az érzelem,
de amott apró lábak alatt, éled a bűbáj,
fürgén áthaladva magán a csodás természeten.

Fagyos tél leánya elénk most még vígan szalad,
hiszi, hogy öve lehet itt minden, mindent ő ural,
kacagva lép, nem érzékeli a közelgő tavaszt,
de nemsokára víg, bájos mosolya arcára fagy.

Mert pár nap csupán, s a tél köde oszladozni kezd,
lásd, ott a fák mögött bújik elő a kikelet,
a nap erővel törtet, ezerízű fényével,
hoz újabb reményt felénk, új éltető szerelmet.

Dalolnak majd a rügyező erdőn a madarak,
nótájuk bús szívet melengető, erős erőd,
illatos, nyíló virágok vonzzák a méh hadat,
élőlények népesítik be, az ébredő mezőt.

Tél leánya, tudd meg, esélyed nincs itt maradni,
kikelet kell ide, napfény, nem pedig szürkeség,
keserv szívfájdalmadat nem érzi át itt senki,
mert nagyon akarjuk, hogy felettünk ragyogjon az ég.

2020 01.18 Somogyzsitfa.

Zuhanás...

Ács Nagy Éva

Zuhanás...

Elmélkedem, mi miért van,mit miért teszek,

lent vagyok, ettől lejjebb nem eshetek,

nem vágyom magasba, zavarna a kilátás,

fentről látnám mi az mi lent van, mi az acsarkodás,

ki az ki jó mélyen tud nyalni, egy feljebb jutásért,

eladja magát, jópofaként aljas júdásként,

de egyszer az élet majd visszavág neki,

akkor önmagát is majd kinevetheti.

fentről nagyot fog egyszer zuhanni,

lehet majd ott nem lesz mellette senki,

rághatja a magának keresett csontját,

persze ha akadnak olyanok kik elébe dobják,

de én akkor sem fogok nevetni, mert más vagyok,

több talán, ember, mert bennem érző szív dobog.

2020 01 17 Somogyzsitfa.

Vagányan... TÜKÖRVERS..

Ács Nagy Éva

Vagányan...

TÜKÖRVERS..

Vagány a vágányon sétál,

jobbra- majd balra dülöngélve,

kezében vodkáját szorongatja,

megáll, belőle nagyokat kortyolgat,

felkiált, látod édesanyám, álmodom,

fiadnak jó kedve van,hiába

mégis átkot szórnak fejére,

nevessenek csak, ragyog az ég .

iszogatok, hát vagány vagyok.

------------------------------------------

Sétál vágányon a vagány,

dülöngélve, balra majd jobbra,

szorongatja vodkáját kezében,

kortyolgat nagyokat belőle, megáll,

álmodom, édesanyám látod, felkiált

hiába van kedve jó fiadnak

fejére szórnak átkot. mégis

ég az ragyog,csak nevessenek .

vagyok vagány, hát iszogatok.

2020 01 17 Somogyzsitfa.

Ballada... Evokáció. Radnóti Miklós. Ballada.

Ács Nagy Éva

Ballada...

Evokáció. Radnóti Miklós. Ballada.

Remegő gyomorral állt bírái előtt,

csend fonta köré a hangos dobogást.

Az óra kettőt ütött, torkába szaladt a vér,

s az ítélkezők épp, kést mártanak belé.

Összenéznek. tán gondolkodóba esve,

nem számít semmi, ő vágyta, hogy eljön az este.

2020 01.13 Somogyzsitfa.

Szerelem, hit, remény..

Ács Nagy Éva

Szerelem, hit, remény...

Ha átölelsz,többé már nem félek,

minden törtető viharral szembe nézek,

hiába tombol köröttem, őrjítő hurrikán,

karodba bújok, mely örök védelmet ád.

Ha reám mosolyogsz,boldogság ölel,

mely oly erős erőd, démonokat űz el,

elátkozott magam sehol nincs többé,

aurám titáni, mosolyod fonódik köré .

Ha szólsz hozzám, hangod édent rejt.

lelkemig hatolva mindent rosszat felejt,

ki voltam egykor mily koldusszegény,

nélküled oly távoli volt egykor a remény,

De rád találva paradicsomba értem,

oly szerelmet adtál, mit nem reméltem,

éltem közepén Ámorként jöttél felém,

Isten kezét nyújtva, hit költözött belém.

2020 01. 11 Somogyzsitfa-

Elátkozva magam...

Ács Nagy Éva

Elátkozva magam...

Elátkoztak anyám,

valahogy vonzom a bajt,

tudd, mindig csetlem, botlom,

ha jobbal kéne lépnem, balom adom,

ha fehér kéne , sötétbe kapaszkodom.

Elátkoztak anyám,

a rosszindulat mindig utolér,

tudd, vonz, mint maga a titokzatosság,

viaszfehér arcomon,mosolyom sírásra áll,

körülöttem nincs csend, javában áll a bál.

Elátkoztak anyám,

valahogy magam is hiszem,

úgy érzem magam, mint rab börtönében,

kinek lábán a sülyös lánc meg.-meg csörren,

hiába mondod is nekem, minden rendben.

Hát átkozódok anyám,

de csak csendben,saját magamnak szólva,

tudd, nekem szól fennhangon, e átok óda,

ellen cselekedetem ingovány, oly tétova,

hát belenyugodva én, vagyok mindig balga.

2020 01.04 Somogyzsitfa.

Mondják, hát mondom én.. Evokáció.József Attila: Azt mondják

Ács Nagy Éva

Mondják, hát mondom én..

Evokáció.József Attila: Azt mondják

Sírva születtem, ordítva tán,

mégis magához vont az anyám,

nem voltam szép, kis csenevész,

de tudd, embernek születtem én.

Aprócska lényem követelődzött,

bár minden társam sorra leelőzött,

életem élni mégis csak akartam,

boldog voltam, ha játszhattam.

Ügyetlen én, lassan cseperedtem,

az idő néha beborult felettem,

de nem feledem, hogy ki vagyok,

nemes egyszerűséggel arcom ragyog.

S haladunk, haldoklom suttogják

fülembe ez érces rapszódiát,

én nevetve szembe, ugyan- ugyan,

éljünk addig míg a világ gondtalan.

2020 01.02 Somogyzsitfa,

TÉLI SZONETT Szonett.CLXIi 162.

TÉLI SZONETT
Szonett.CLXII 162.
Írta.Ács Nagy Éva

Ezüstös utakkal köszönt az új év,
Dér lepi körbe a nyugvó vidéket,
A fák között nem jár más most, csak a szél,
Január, vállára subát terített.

Fagyos szürkület, köd szitál a tájra,
Titkot súgnak, a télbe öltözött fák,
Minden kiderül majd úgy hajnaltájra,
Csend uralkodik, csendben van a világ.

Ünnep után új reményre virradtunk,
Hidd, egyben majd, egy egészet alkottunk,
Forgunk körbe, mint anyánk maga a föld.

Csillagok ragyognak ébenszínű égen,
Haladunk, kikelet illatát érzem,
De még tél van, mely jövővel üdvözölt.

2020.01.01 Somogyzsitfa.