Ács Nagy Éva
Tengerparti álom
Vadul hullámzott most a tenger,
ütemére dobbant meg szívem,
hideg szél fújt át kabátomon,
nevetett remete magányomon.
De felhangzott valahol egy dallam,
szívemben megdobbant, tam-tam,
reményt hozott el a közelgő éj,
suttogta fülembe, itt vagyok, ne félj.
Felkorbácsolta szunnyadó vágyaim,
vérem lüktetett láthatatlan szárnyain,
szirénné váltam a viharos parton,
reményem utazott felém kis hajón.
Távolban láttam, vakítóan hófehér,
ringatott álmom, mint anyám a keblén,
a sűrű köd feloszlott szemeim előtt,
már nem is láttam többé fekete felhőt.
Fényt láttam villanni, az én fényem,
tudtam, Isten megbízott a hitemben,
magányomat elsodorta messzire a szél,
cserébe új álmot, vágyat sodort elém.
2019.12.01 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése