Ács Nagy Éva
Hangtalan ünnep...
Jön az ünnep, megint nélküled,
a semmi van, mi helyetted nem ölel,
aranyló fény villan fel, ég a gyertya,
kalács illat leng a szobában körbe,
meleget kéne éreznem, de fázom,
ó hogy reszket bennem magányom,
csend az úr lelkemben, nincs ünnep,
érces kacajom erőltetettnek tűnhet,
de erősnek tartom magam a világnak,
miközben bennem a szó megroggyan,
testem fohászért esdik, feloldozásra vár,
bűneimért társam lett a köd, és magány,
hangosnak kéne lenni, mert ez ünnep,
de az örömnek minden porcikám tüntet.
2019-12. 09 .Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése