Ács Nagy Éva
Képzellek magamnak...
Valamit hallani vélek, mintha-mintha
szólna hozzám egy mennybéli lélek,
hang, mely oly kedves volt nekem,
szerelem, mely nélkül nem létezem,
való ez, vagy a képzelet játszik el
velem, lassan már elvesztem a fejem,
lépteket hallok, roppan az éjben a hó,
árnyat látok elsuhanni a lámpafénynél,
hirtelen megfordult, láttam az arcát,
apró pelyhekben reá hullt a hó,
fény ragyogta körbe az auráját,
s láttam én kedvesem deli alakját,
már nem félem a jövőt nélküled,
ha elém képzellek minden lehet,
csókot küldök feléd az édeni éjben,
várlak, hiába suhansz el a légben.
2019.12.10 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése