Ács Nagy Éva
Elmentél...
Veled, ígérted örökké,
de szavaid elszálltak,
légbe mentek a vágyak,
lépteid, magányos körökké
váltak, oda lett az álmunk,
nem simulsz hozzám többé,
igaz szerelmünk a tegnapé,
romba dőlt közös vágyunk.
Úgy omlott le mint kártyavár,
én ülők tétlenül romhalmazán,
mint kódis paraszt a tanyán,
már nincs meg többé álompár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése