Ács Nagy Éva
Remény van...
Amikor azt hittem már, hogy itt a vég,
a remény felvillant, szólított, hogy élj,
fülembe suttogott küzdj, és mindent győzz,
a félelmedet örökre messzire száműzd,
hittem neki, bárhogy is fájt lelkem, felálltam,
élni még kicsit, igen csak azért is élni akartam.
Küzdeni fogok a magam démonjai ellen,
kell, hogy elevent öleljek, s ne szellemet,
hogy a múlt árnyai végre tovalibbenjenek,
hogy rend legyen bennem, s ne küzdelmek,
nem adom fel, még akkor sem ha könnyezem,
csak azt lássák rajtam, hogy ragyogok, s nevetek.
2019. 07. 14 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése