Ács Nagy Éva
A remény rabja...
Klopfer Szandra szavai után.
Ha elmesélnem valakinek,
vajon meghallgatásra találnék-e?
Vagy egyszerűbbnek tűnne,
tudomást sem venni róla?
Miként tapossák el a rózsákat,
de tövise örökké megmarad,
Vajon a reménység megmentőm-e
vagy sorsom az elkerülhetetlen.
Földre hullnak le leveleim,
de szirmain reménység csillog,
harmatcseppként ragyog a fény,
a rosszt talán elviszi majd az éj.
Gyermek, család, egészség, munka,
így nem érhet tudom véget,
nem nézhetem mindig tétlenül,
hogy tönkremegy egy élet.
2019.07. 21 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése