Egyszer...
Egyszer elmegyek, hiszem,
szemem még időz szülőföldemen,
magam vagyok,semmim nincsen,
a végtelen lett minden kincsem.
A végtelen mely maga minden,
pihe- puha álom, s én elhittem,
bolyongok benne eleven éberen,
boldog vagyok, végre átélem.
Boldog vagyok, szívem dobog,
szemem íriszében tűz lobog,
parányi szikra önálló életre kél,
a vágy bennem Ódákat regél.
A vágy bennem, szabadságízű.
éden ez, olyan mesés, mézízű,
maradnom kéne, de mennem kell,
hiába lobog a vágy, a sors nem kegyel.
2019.07. 02 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése