Ács Nagy Éva Én ki vagyok...

 

Ács Nagy Éva

Én ki vagyok...

Kivagyok, magam sem tudom,
lehet egy elkésett pillanat,
ki megbújik egy árnyas fa alatt.
Kinek fejére álarcot húzott a sors,
ki üvöltve fél a múlt árnyaitól.

Ki vagyok, ezen elgondolkodom,
fájok minden új születendő hajnalon,
összegörnyedve gurulók le a sziklás oldalon.
Kacagok magam is béna magamon.


Ki vagyok, egy eltűnt délibáb,
kinek cselekedetét mások irányítják.
De lehet hogy színes szivárvány,
játszok, festek az égnek színpadán.

Vagy tán tudom, örök álmodó, gyerek,
kinek meg az egész világ jó és kerek,
ki az álmok mesés bűv körében él,
ki erős mint egy szikla semmitől sem fél.

Aztán ha felébred jön a szürke jelen,
állok tótágast, állok megint fejen.
Ki vagyok ez számomra is oly talány,
ember és gyarló ki él tétován!

2022 10. 3

1 Somogyzsitfa...

Ács Nagy Éva A szeretet lángja éltet

 

Ács Nagy Éva

A szeretet lángja éltet

Már vártok rám érzem, tudom,
koszorúm kezemben hozom.
gyertyám is értetek ma csak ég,
meggyújtottam a szeretet mécsesét.
Most a temető szép díszes,nem sivár,
pompázik rajtatok a kegyelet virág.

Emlékezzünk, a sírnál némán állva,
nem alszik ki sosem szeretetünk lángja.
Látom magam előtt, mikor velünk voltatok,
mikor hozzám oly szépen szóltatok,
most is hallom, csak már csendben,
a kimondott szó ott van bennem.

Velem minden percemben ott vagytok,
ha valami nem megy , hozzátok szólok.
Emlékezek a csilingelő nevetésekre,
a boldogságtól csillogó szemekre.
De most csak árvaként állok, sírok,
értetek tengernyi könnyet hullatok.

Állok megtörve, emlékeimben kutatok,
mert jönnek szebbnél szebb pillanatok.
S hoznak mindig egy rég elfeledett mosolyt,
mosolyt igen, mely valahol eddig is ott volt.
Számomra ti nem haltatok meg,örökké éltek,
mert nem hal meg az emlék és a lélek.

A szeretet lángja éltet.

2022 10. 31 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva Szomorú október...

 

Ács Nagy Éva

Szomorú október...

Október van, színes október,
a fák milljó színben tündökölnek,
de nekem most feketének tűnnek!

Október van, színes október,
a napfénye szivárványt játszik,
de nekem ez is feketének látszik.

Október van, színes október,
gyertyák lobbannak fel az éjben,
s én mégsem látlak meg a fényben.

Október van, színes október,
nevetnem kéne, de csak sírok,
nem nyílnak a mennyei sorompók!

2022. 10 17 Somogyzsitfa...

Ács Nagy Éva Nem kértem én...

 Ács Nagy Éva

Nem kértem én...

Nem én kértem, de itt vagyok,
hogy láthassam a felkelő napot!

Tudom jól, nem tehetek róla,
egyszer csak meghozott a gólya.

Mivel szívem dobog, lélegzem,
ép elmével rájöttem, hogy létezem!

Úgy hiszem, tudom addig maradok,
míg a felhők végleg beborítják a napot!

2022. 10. 17 Somogyzsitfa...

Ács Nagy Éva Végső szerenád...

 
Ács Nagy Éva

Végső szerenád...

Szóltam volna, de szavam némán elillant,
rohanva tovalépett a meg nem élt pillanat,
fájtam, összerogytam, úgy vágytam reád,
szívemben dobbant egy végső szerenád!

2022.10, 09 Somogyzsitfa...

Ács Nagy Éva Tavasz volt akkor...

 

Ács Nagy Éva

Tavasz volt akkor...

Mikor véletlen megismertelek,
jeges szívem egyből felengedett,
tavasz volt akkor, csodás tavasz!


Elhoztad nekem a forró nyárt,
áttáncoltunk minden éjszakát.
Jött az ősz, eloszlott minden köd!

Deres lett az addig zöldellő határ,
de mi táncoltunk romhalmazán.
Nem hagyom, hogy elmúljon a tavaszunk!

Mert mi ezentúl egymásért vagyunk,
nélküled szívemben itt a zord tél.
de ha velem vagy, semmitől sem fél.

Tavaszom te , a nyár az ősz magad,
a tél bennem fájó nyomot nem hagy,
mert nekem maga a mindenség vagy!

2022. 10, 09 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva Ha mellettem vagy...

 

Ács Nagy Éva

Ha mellettem vagy...

Ha mellettem vagy, fogod kezem,
nem félek ha lassan megöregszem,
mert megosztom veled az életem!
Bőröm ráncos, a hajam deres lesz,
telik az idő, vidáman fogom fel!
Velem vagy! Igen! Mellettem!
Fiatalon, öregen,miénk a végtelen!

2022.10. 05 Somogyzsitfa...

Ács Nagy Éva Csak egy vallomás...

 
Ács Nagy Éva

Csak egy vallomás...

Hiába hívsz, hiába érted vágyam,
most még nem megyek utánad,
a halálba engem nem vágyhatsz?

Hiányzol, semmit érint kezem,
de nekem még itt a helyem,
tudd, itt van az egész új életem.

Tenni akarok valamit, van dolgom,
problémáim másra nem hagyhatom,
cipelve terhem, erőt veszek magamon.

Lezárom a múltam, jövőm elé nézek,
magammal semmit sem viszek,
csak elmémben tárolt emlékeket.

Csak mindig a szépre emlékezem,
a rosszat, a vihart mind feledem.
sírtam, temettem már eleget.

Kergettem álmot, zord felleget,
eldobva, eltékozoltam pár évemet,
elűztem boldogságot, szerelmet.

Nevettem is néha, őszintén bevallom,
túl léptem minden heves fájdalmon,
lelkemben fájón sírtam egy dallamon.

De újra kezdtem, mindig újra és újra,
büszkén, megerősödve vártam új napra,
miközben szívem hullott ezer darabra!

2022 10.05 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva Múlt és most..

 
Ács Nagy Éva

Múlt és most..

Éget a nap tüze, emlék már,
kiszáradt a tó vize, homokvár.
Halódik a táj, sírhant minden,
halott a zöld, hiénák a kincsen.
Esőért eped a világ, fagy lesz az úr,
szomjas a föld a virág, malac sem túr.

2022 10. 02 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva Magyar vagyok...

 

Ács Nagy Éva

Magyar vagyok...

Magyar vagyok, itt születtem,
itt élek, halok ha kell mennem!
Itt veszek magamhoz levegőt,
itt szívom lelkembe az életerőt.

Élem létem , telnek mindennapjaim ,
szeretteim körében, szeretet habjain.
Ha jön az óra mikor értem jönnek,
ők állnak majd ott, nem adnak ördögnek.

Nehéz lesz , de tudom mennem kell,
itt hagyom majd őket, e honi földnek!
Éljenek boldoguljanak, szívből kívánom,
de tudják mit hagytam rájuk, s ez álom.

Soha ne feledjék, Magyar vagyok!
hogy e szóban vannak csoda dallamok.
Itt születtek, itt halnak, ők is itt élnek,
bármi légyen is,tagjai egy büszke népnek.

2022. 10. 02 Somogyzsitfa.