Féltelek...

 Ács Nagy Éva

Féltelek...

Nem tudom, lesz e holnap,

De ma még van, itt vagy, óvlak!

Mint anya a kicsi gyermekét,

ösztönszerűen úgy féltelek !

Féltelek az új kihívásoktól,

féltelek, önző magamtól!

Mert túlságosan szeretlek!

és magamnak követelek!

Követelem a szerelmed,

mely még most engem illet!

Nem engedem át másnak!

enyémek a végtelen vágyak!

2021.11 30 Somogyzsitfa.

Nélküled...

 Ács Nagy Éva

Nélküled...

Nélküled az életem fekete lett,

már nem olyan itt semmi sem,

szívem csak néma gyászt dobban,

lelkemben a láng többé nem lobban,

kit szerettem egykor nem ölelhettem,

földig roggyan gyöngülő testem,

nagy fájdalmam az égbe felkiált,

feldolgozni, hogy lehet e hiányt?

Tovább mondd nélküled, hogy éljek,

ha nappalt és az éjt is kell féljek,

fázom mindig, hozzád úgy bújnék,

Istenem ! Ha eleven volnál s nem árnyék!

2021 11. 29 Somogyzsitfa.

Miértek miértje...

 Ács Nagy Éva

Miértek miértje...

Vajon miért, hogy folyton temetünk,

amíg élünk csak rettegünk, félünk,

kire csap le holnap orvul a kaszás,

ki lesz kit magával ragad a halál,

s ki érdemli meg a gyors elmúlást,

ki lesz ki majd fájdalmak közt kiált,

miért e nagy eltérés emberek között,

hisz tudjuk ,senki sem bűntelen e földön,

gyarlók vagyunk, hibája mindenkinek van,

hisz a csapdába belépünk oly hamar,

ezért a miértek miértjére válasz az nincs,

de az életünk a tét, ami maga a kincs.

2021, 11 28 Somogyzsitfa.

Régi karácsony...

 Ács Nagy Éva

Régi karácsony...

Régi karácsony, meleg fenyőillat,

szeretetben lángoló, meghitt pillanat,

a spórban a láng zenét duruzsol,

mindenki csendben imát mormol.

S aztán mindennek hirtelen vége,

oda a meghitt pillanat, oda a béke,

álnok kaszás békés életünkre lesújt,

ő uralja a gondolatunkat ezentúl.

Már csak képzelet lett a fahéj illat,

elveszett a múlt, végtelen légbe illant,

a varázslat fénye kissé megkopott,

a szívben ezentúl fájdalom dobog.

Együtt mind, ez volt az igazi ünnep,

legdrágább ajándék maga a szeretet,

hittem akkor , hogy ez mindig így marad,

a mennyei fény, a meleg örökre itt ragad.

De oly fény nem lesz többé, mint volt,

emlék csak, ott letáborozott a múlt,

felnőttem, a karácsonynak nincs varázsa,

a szeretetnek égbe is vezet a lajtorjája.

Egymással versengés lett ma már a lényeg,

szeretet felé csak ilyenkor billen a mérleg,

menő az, minél drágább az ajándék,

pedig a szeretet drágább mint holmi játék.

2021. 11. 26 Somogyzsitfa.

November végén.. ( Petőfi Sándor. Szeptember végén) asszociációs vers

 Ács Nagy Éva

November végén..

( Petőfi Sándor. Szeptember végén)

asszociációs vers

Lelkemben még mindig ifjak a virágok,

folyton -folyvást játszanak szemeim előtt.

szebbé varázsolják nekem a világot,

másnak látom én a zordon hegytetőt,

ormán ifjúi hévvel él a régi nyár,

integet a rég feledet kikelet,

el veled! búslakodnom nincs is időm már,

e nyár megrészegíti ősz fejemet.

A múlt szépsége mámor, maga az élet,

honvágy ülj mellém, ülj még egyszer ide,

kívánom, e vágyat semmi se rombolja le,

omoljon rossz álmom, testem fölibe,

majd szórjatok virágot én tetemimre,

ne dobjatok reám még szemfödelet,

had éltessen kicsit, kedvesem szerelme,

tudom tudni fogja mindig nevemet.

Ki ősz fejemre akasztott hószín fátyolt,

kértem, hogy szívembe szerelmed akaszd,

s boldogan távozom majdan e világból,

szerelmed élet, magammal vinném azt,

könnyeket ejtve utamon, esdek érted,

s te ígérd meg, nem feleded hívedet,

őrizlek keblemben, ringatlak majd téged,

szeretőd leszek, ki örökkön szeret.

2021. 11. 17 Somogyzsitfa.

Vad szerelem ...

 Ács Nagy Éva

Vad szerelem ...

Vad viharos tenger, vénülő szerelem,

hullámzik, tajtékzik, háborog lelkem,

veled örökké, most még elhiszem,

egy út, egy élet, neked dobban szívem.

S ha a titáni szerelem lecsillapodik,

majd a végtelen szeretet uralkodik,

álmodjuk azt, hogy együtt sokáig,

együtt majd a békés mennyországig.

Hol újra téged választalak, ifjúként akarlak,

újra és újra téged, csakis önmagamnak,

párom leszel ott, barátom, szerelmem,

örvend neked majd halhatatlan lelkem.

2021. 11 15 Somogyzsitfa.

Gyász van bennem...

 Ács Nagy Éva

Gyász van bennem...

Milljó mécses világít a sötét temetőben,

de én csak most a szeretteimet nézem,

koszorúm némán csüng a rideg fejfán,

halott minden, most és holnapután.

Az emlék nekem drága, mint gyémánt,

közelinek látom a képzeletbeli sétányt,

hol vagyunk együtt boldogan, mindörökké,

az életünk a miénk nem pedig az ördöggé.

Milljó élet lángja lobog, mely halhatatlan,

szól angyalok zenéje, csoda, kiapadhatatlan,

lelkemben béke honol, s a megnyugvás,,

élőből halott lesz előbb -utóbb nem vitás.

Hallom a feltámadó szélben, hallom szavunk,

gyászszagú, hideg éjben, egyszer meghalunk.

élőnek jut a gyász, az élet, és majd elfogadás,

halottnak a végtelen, és egyszer a feltámadás.

Miljó mécses lángja izzik szívemig, fájón átkarol,

gyászomban magam, mélyére senki nem hatol,

vihar tombol,ma nagyon boldogtalan vagyok,

a lepergő könnyeimet arcomon elmaszatolom.

2021. 11, 01 Somogyzsitfa.