Annyi minden kéne...

 Ács Nagy Éva

Annyi minden kéne...

Annyi mindent kéne még megtenni.

annyi mindent lehetne kimondani.

Annyi helyet kéne mindenkinek látni.

annyi mindent adni másoknak, csak adni.

Az idő az nagyon kevés, hamar lejár,

hát cselekedni kell, mielőtt a bolt bezár.

Mielőtt valaki végleg lehúzza a rolót.

hát ne szalasszuk el a felkínált pillanatot.

Hazudni kell, egy másik csodavilágot,

hol egyformán érezzük a nyíló virágot,

hol nem bántják egymást az emberek,

annyi mindent látnak, a világuk így kerek.

2021.09.25 Somogyzsitfa

Szivárványos gondolat...

 Ács Nagy Éva

Szivárványos gondolat...

Házunk előtt, eső után, szivárvány keletkezett,

álombéli színes hidat szült bennem a képzelet,

gondolatban felsétáltam az óriás szivárványra,

lábam felváltva, félve lépett a színkavalkádra,

végül a gyönyörű narancssárgára léptem,

s máris a mesebeli út túloldalán ébredtem,

varázslatos, izgalmas táj, szivárványszínű erdő,

magas, hófedte hegyek, tekergő bárányfelhő,

ében hajú, gyönyörű tündérek, zene, víg kacaj,

boldogság, ragyogás, nem pedig fájdalmas jaj,

színes tarka pillangók, madarak, elvesztett emberek,

tánc, víg dallam, egy ütemet dobbant itt minden lélek,

ha ily a másvilág, most már ismerem, többé nem félek,

de azért még vágyom haza, az én szerény otthonomba,

ezért felkapaszkodtam újra a szivárványos hidamra,

zöld, sárga, lila,kék majd újra megint a narancssárga,

itthon vagyok ,könnyezve néztem a búcsúzó szivárványra.

2021.09.22 Somogyzsitfa.

Remény óda...

Ács Nagy Éva

Remény óda...

Erdőben jártam, csend ölelt,

szívemet a magány lepte el,

őszben tipródtam, nyárért epedve,

utam tövisei a múltam emléke.

Mellettem kis patak csörgedez,

patak partján meghajlott fák,

hangtalan, némán kiáltanak,

s én kereslek a síró fák alatt.

Kezem a semmit érintette,

te csak az elmém szülötte voltál,

képzeletem halovány játéka,

hát játssz velem szivárványt,

hol vagy te meg én, szerelmes,

tudd, a patak partján mindig él

nekünk egy tünde álom, a remény!

2021 09.21 Somogyzsitfa.

Emlékszem még...

 Ács Nagy Éva

Emlékszem még...

Emlékszem jól, nem volt az oly rég,

emlékszem jól, érces hangjára,

emlékszem illatára, bennem ég.

A pillanat meg nem tűnik távolinak,

halkan szólít, nyújtja felém kezét,

a múltból kiemelkedik egy ismert alak.

Ijesztő léptek,, remeg bele az ég,

hallom, hogy köszön, hálálkodik,

hallom , csoszog, hát csoszogj még!

Ígérte, segít nekem, mindig itt lesz,

de becsapott nem tartotta szavát,

mert ő nagy csatát vívott, vesztes lett.

,

Magamra hagyott, elvitte az ígéret szavát,

s most harcot vív bennem a dobbanás,

hol ingázik bennem az élet, követve a halált!

2021. 09. 20 Somogyzsitfa.

Ma veled álmodtam...

 

Ács Nagy Éva

Ma veled álmodtam...

Ma este apámmal álmodtam,

szólt hozzám, s én hozzá szóltam,

hallottam rég nem hallott hangját,

szívemben harcot vívott a dobbanás.

Éreztem őt, jól tudom, éreztem illatát,

kezemen, arcomon lágy simogatását,

láttam, hogy jön felém, örvend, üdvözült,

valósnak tűnt, előlem nem menekült.

De a törtető hajnal lerombolta álmom,

pillanat volt, könnyeztem, visszavágyom,

vissza én, menedéket adó , erős két karjába,

gyermek vagyok ott, ki vágyik édesapjára.

2021. 09, 02 Somogyzsitfa.