Ács Nagy Éva
Sors rapszódia
Gondtalan gyerekből komolytalan tinik lettünk,
észre sem vettük, hogy az évek elrohantak mellettünk.
Lassan léptünk át szülőkből ősz hajú nagytatákba,
hogy milyen gyors volt a vágta? Senki sem bánta.
Szívünkben elevenen dobog, meg tini lázban emléke,
pedig a sokszor de fájt, ó mily sokszor vihar tépte.
Izé, színe, pillanatai még bennünk jól lobog.
Hogy szép volt az életünk, megértük nagyszerű dolog.
Gyerekből ráncos arcú, őszhajú nagymamák.
mellettünk tipegnek bájos arcú unokák.
Kézen fogva velük lépünk új remények felé.
bátran ,nem megtörve nézünk az elmúlás elé ,
Szemünkben a fény ég, de mint ósdi mécses
de benne a láng még mindig ifjúként égni képes.
2021.05 19 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése