CSENDEMBEN
Szonett..CLXIV. 164
ÍRTA. Ács Nagy Éva
Nesztelen hangja párnázza az utat,
Elcsendesedett a nyár,éj közeleg.
Közelebb jött már az őszi alkonyat,
Hullnak alá szépen a falevelek.
Mindent bekebelez ez a szürke csend,
Fájó szívem dobban csak, hangosabban.
Valahogy érzem nincs ott bent teljes rend,
De ujjongva örvendezek a napnak.
Kertek alján osonva jár a bősz tél,
Melyet újra szivárvánnyá festenél,
De itt most csend mozgatja a bábukat.
S éji némaságba zene hallatszik,
Egy bájos tündér, szél hárfáján játszik
Érzéki dala idilli kábulat.
2021,03.24 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése