Ács Nagy Éva
Köd előttem...
Ma is úgy rohannak napok,
szinte mint vad pillanatok
elillan a légben a sorsom,
meggátolni nem is tudom.
Ami jön azt kell elviselni,
erőm magamba kell rejteni,
nem így akartam egykor,
könnyű most reá fogni ekkor.
Csend sző fátylat körém,
nem látok át sűrű ködén,
hallgatagok lettek a szavak,
s a gondolat semmibe baktat.
Szép lassan mint tiszavirág,
létem, a végtelenbe megy át,
s majd a túlpartra megérkezve,
könnyek gyülekeznek szemembe.
2021.03 09. Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése