Ács Nagy Éva
2021 margójára...
Dicstelen évek, szagtalan nappalok
s én dics nélkül csak-csak jajgatok,
szürke, monoton, ködös álomkép,
lábam virágon, vagy holtakon lép.
Mosolyom penészt érlelő, ósdi vacak,
dróton rángatott báb, ki most kacag,
fejem a porba hull alá, arcom fehér,
számban íztelen már minden kenyér.
Meginogtam , én hitemet elvesztve,
lesújt majd bakó, deresedő fejemre,
és akkor majd feleszmélve, én botor,
két kezem a szennyben hitemért kotor.
Élni, s nem gyávaként megfutamodni,
élni, sokkal nehezebb mint meghalni,
illatos gyöngy,virág legyen eztán léptem,
remény, holnap holtakon nem kell lépnem.
2021.03.11 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése