CSENDEMBEN Szonett..CLXIV. 164

 CSENDEMBEN

Szonett..CLXIV. 164

ÍRTA. Ács Nagy Éva

Nesztelen hangja párnázza az utat,

Elcsendesedett a nyár,éj közeleg.

Közelebb jött már az őszi alkonyat,

Hullnak alá szépen a falevelek.

Mindent bekebelez ez a szürke csend,

Fájó szívem dobban csak, hangosabban.

Valahogy érzem nincs ott bent teljes rend,

De ujjongva örvendezek a napnak.

Kertek alján osonva jár a bősz tél,

Melyet újra szivárvánnyá festenél,

De itt most csend mozgatja a bábukat.

S éji némaságba zene hallatszik,

Egy bájos tündér, szél hárfáján játszik

Érzéki dala idilli kábulat.

2021,03.24 Somogyzsitfa.

Anyám az élet...

 Boldog 81 . szülinapot édesanyám..

Ács Nagy Éva

Anyám az élet...

Anyám, tudd az élet mindig csodaszép,

öregség, mi az, nem feladni élni még,

addig meddig a sors itt a földön megengedi

élni kell, küzdeni, nem lehet megfutamodni.

még itt vagyunk mind együtt neked

eddig te óvtad, s most mi óvjuk a léptedet,

a hajnal fénye mindig új reményt ébreszt,

velünk, a nappal zaját sem kell többé félned

éjszaka szörnyeivel harcolsz, légy bátor,

akard, és a múlt keserv percei ebben meg nem gátol,

ráncokat ne féld, ne ijedj meg ha remeg a kezed,

bátorság gyűlik köréd, aurád önmagad a lényed,

oly erőt adsz, oly bőségesen táplálod gyermekeid,

mert ők sem félnek majd a közelgő viharoktól,

nem ijednek meg a fülsüketítő fájdalmas jajoktol,

erőt tőled kaptak, túlélni tudni kell mindent,

csendben, jajszó nélkül elérni a célt, a végtelent.

2021.03.21 Somogyzsitfa.

2021 margójára...

 Ács Nagy Éva

2021 margójára...

Dicstelen évek, szagtalan nappalok

s én dics nélkül csak-csak jajgatok,

szürke, monoton, ködös álomkép,

lábam virágon, vagy holtakon lép.

Mosolyom penészt érlelő, ósdi vacak,

dróton rángatott báb, ki most kacag,

fejem a porba hull alá, arcom fehér,

számban íztelen már minden kenyér.

Meginogtam , én hitemet elvesztve,

lesújt majd bakó, deresedő fejemre,

és akkor majd feleszmélve, én botor,

két kezem a szennyben hitemért kotor.

Élni, s nem gyávaként megfutamodni,

élni, sokkal nehezebb mint meghalni,

illatos gyöngy,virág legyen eztán léptem,

remény, holnap holtakon nem kell lépnem.

2021.03.11 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva Köd előttem...

 Ács Nagy Éva

Köd előttem...

Ma is úgy rohannak napok,

szinte mint vad pillanatok

elillan a légben a sorsom,

meggátolni nem is tudom.

Ami jön azt kell elviselni,

erőm magamba kell rejteni,

nem így akartam egykor,

könnyű most reá fogni ekkor.

Csend sző fátylat körém,

nem látok át sűrű ködén,

hallgatagok lettek a szavak,

s a gondolat semmibe baktat.

Szép lassan mint tiszavirág,

létem, a végtelenbe megy át,

s majd a túlpartra megérkezve,

könnyek gyülekeznek szemembe.

2021.03 09. Somogyzsitfa.