Ács Nagy Éva
Röppenő...
Már hónapok óta nincs újabb ihletem,
mintha én most százéves álmot aludnék,
elvesztem én.. a mindennapok terhében,
jól vagyok, kérdem, akkor nagyot hazudnék.
Most hát végre, mintha megint észhez térnék,
fejemben magasra repülnek a rímek.
önmagam zárkájából megszabadulnék.
és így végre újra önmagam lehetek.
S mint viharos, végtelen tenger , úgy lép ki
medréből, a gejzírként törtető gondolat,
röppen a szélben, hadd hallja meg valaki,
elmémben újra reményeket bontogat.
2020.04 09 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése