Ács Nagy Éva
Visszajött értem
Néha érzem, mikor kezeid simogattak,
egymás mellett pihenve ért a hajnal.
Néha látom ragyogni szemed kék tengerét,
együtt boldogan hangzott a nevetés.
Hallom szinte, szívből , hogy kacagsz,
vagy látom, hogy a réten, hogy szaladsz.
Kezedben virágcsokor, melyet nekem szedtél,
mindened voltam, te minden nélkül szerettél.
De az Ősz elvett tőlem, lényed mit szerettem
eltűnt a hűvös októberi szürke szélben.
Azóta mindig előttem van egy látomás,
emlék vagy csak már, csupán semmi más.
S akkor a szél lágyan megcirógatott,
eleven lett az emlék, lelkemig hatolt,
Visszajött értem a szerelmes tegnap,
visszajött, átölelt, s újra velem vagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése