BÚÉK

Ács Nagy Éva

BÚÉK

Eljött az évnek az utolsó napja,

derűs szível gondolj a holnapra,

kívánok én mindenkinek bőséget,

de elsősorban békét, egészséget.

Nem fontos, hogy mid van és mennyi,

csak adni tudj, és mindig szeretni,

elfogadni másokat, feltétel nélkül,

zord szürke eget bűvölni, míg kékül.

Nem ítélkezni, vagy irigykedni másokra,

nem reagálni, gonosz, fröcsögő átkokra.

Építeni kell, szilárddá tenni a holnapot,

együtt a nép, összefogva egy nemzetet alkot.

Hát akkor boldog új évet kívánok,

pendüljenek meg az alvó gitárok.

2018. 12. 31 Somogyzsitfa.

Ki vagyok én?

Ács Nagy Éva
Ki vagyok én?

Ki vagyok én? sokszor jön a gondolat,
vajon ki, s mi határozza meg sorsomat?
Néha erős vagyok, mint egy kőszikla,
állok ezernyi vihar verte roncsba!

Néha háborgok, mint hatalmas óceán,
melynek pont hurrikán tombol partján.
Vagy neked átváltozom csodás szirénné,
oly leszek mint Orpheusznak Euridiké!

Vagy vagyok egyszerű érző ember,
megtépázva bár, de hinni még tán mer!
De igen, mégis nagyon tudok szeretni,
tudom érzéseim csokorba fonni!

Vagy fájdalom, és erős, feltudok állni,
ki vagyok? ezen nincs mit meditálni!
Vagyok ilyen, mert Isten megteremtett,
nő is vagyok, hű társa férjemnek!

Anya, kinek élete a gyermekek,
kinek szívében önzetlen a szeretet!
Ki meghallgatja a fájdalom könnyeket,
mindenkit magához ölelne ha lehet!

Vagy pont egy ábrándos lelkű poéta,
kinek élete kegyes, vagy csak tréfa!
Lelkéből fakadnak ki szóvirágai,
így itt teljesülnek be igaz álmai!

Virágom fekete rózsa Idézet.Herczeg László. Virágom fekete rózsa verséből.

Ács Nagy Éva

Virágom fekete rózsa

Idézet.Herczeg László.

Virágom fekete rózsa verséből.

„Nincs fény,

nincs szín,

csak zavar,

mert sírhalmod

már eltakar,

virágom,

fekete rózsa.„

Fájdalmam végtelen,

fényem nincstelen,

fakó lett világom,

nincsen maradásom.

Egyként nem lélegzem,

börtön lett testem,

rab vagyok,

múltam rabja.

Sötétség az úr felettem,

szótlan, néma lettem,

elmém, mint tébolyult,

életem teljesen felborult,

alig létezem, vegetálok,s

„virágom,

fekete rózsa„

2018.12.25 Somogyzsitfa.

Szótlan szavak

Ács Nagy Éva

Szótlan szavak

Gyűrött a lepedőm, gyűrött a párnám,

végigforgolódott, álmatlan éjszakám.

Kezem még úgy ölelne, de nem talál,

szám cserepes, csókolna, szemem kutat,

sötétségbe ütközve nem látok kiutat.

Falak vannak, mindenhol kőkemény falak,

várom, egyszer talán csak leomlanak.

Számolok magamban, mikor lesz reggel,

mikor lesz vége, várom, lehull a lepel.

Sóhajtozva, megöl a tehetetlenség,

a tudat, nem vagy s vajon visszajössz-e még?

Ölelsz-e még engem, vagy mást keresel,

szád más ajkára forróbb csókot lehel?

Kérdések, kérdések zöme tódul elém,

vajon meghalt a nyárral minden remény?

Elvitt a sárguló ősz, a zimankós tél,

velem együtt sír most a tavaszi szél!

S a nyári záporral én is meghalok,

szavaim hozzád lesznek végleg szótlanok.

Hisszük újra

Ács Nagy Éva

Hisszük újra

Csilingelés hallik a leszálló éjben,

városunk fénylik a felvillanó fényben,

minden oly csodaszép lett, mint varázs,

beborítja szürkeségét mint óriás palást.

Éjfélt üt az óra, szól valahol a harang,

fülünkbe zeng hangosan, giling-galang,

zaj hallatszik,misére gyülemlik a jó nép,

ma minden csalfa álmunk angyalszép.

Megszületik ,ki értünk életét adta,

fekszik előttünk dísztelen jászolba,

imára kulcsoljuk érdes kezünket,

lerójuk előtte,végtelen tiszteletünket.

Felajánlva neki halandó létünket,

neki adva minden titkolt bűneinket,

ő lesz ki majd lelkünket tisztára mossa,

felemelhet majd minket jó magasra.

Harangoznak, kicsi templomunkban,

vele béke, nyugalom, költözik otthonunkban.

megtisztulva immár békében elmegyünk,

hisszük, hogy hitünkben emberek leszünk.

2018.12.24 Somogyzsitfa.

Vajon mi leszek

Ács Nagy Éva
Vajon mi leszek

Vajon mi leszek, ha meghalok?
befogadnak majd a csillagok?
Angyalokkal utazom a tejúton,
szabad vándorként álmodom.

Vajon hol leszek ,ha nem leszek?
s ott ahol semmi sincs, szeretnek?
Vagy minden csak álom, oly sivár,
koldus leszek ott is,s nem király.

Vajon milyen lesz nélkülem az élet?
őriz majd utókor rólam emléket?
Vagy oly leszek mint a tiszavirág,
egy színtelen semmisség, délibáb.

Vajon visszakíván majd valaki a földre?
vagy feledésbe megyek majd örökre,
ki voltam egykor, nem tudja meg senki,
egy ember csupán, ki tudott szeretni.

2018.12. 23 Somogyzsitfa,

Csak egy kívánság

Ács Nagy Éva
Csak egy kívánság

Nyugalom van, alszik most minden mi gonosz,
karoddal átölelsz, némán, magadhoz vonsz,
mosolyogsz, szemed lángol, csillog a vágytól,
kicsattansz , látszik rajtad, a boldogságtól.

Köröttünk illatos, szenvedélyes a világ,
bimbóból rózsa lett nekünk minden virág.
pedig félünk , hogy békénknek vége lesz ,
hogy létezésünk egyszer feledésbe megy!

Csodákra várunk még, de csodák nincsenek,
de most itt együtt, eggyé fonódnak kezek,
csókok özönlenek, már fájnak ajkaink, 
adj még, mert bizony végesek az álmaink!

Fonódjon karod körém, mint fára a lián,
szorítsál, fojtsál te meg inkább, ne a hiány!
általad vesszek el a mámortól örökre,
mint egyedül, fájón bolyongni, könnyezve!.

Ács Nagy Éva Vörös óriás

Ács Nagy Éva

Vörös óriás

Esztinek

Nagy titka van a világnak,

miért nőtt ő meg vörös óriásnak.

Azért, hogy vágyakozunk elérni,

gondolatban szeretnénk bejárni.

Istenek közé vágyunk felemelkedni,

hisszük,hogy onnét elfogjuk érni.

Vagy megfogni a tűző napot,

felhőkön onnét száguldhatok.

Vagy madárként vágyni a tetejére,

onnét nézni le a lankás völgybe.

Vagy viharos szélként tombolni,

csillag szélén erősen kapaszkodni.

Tudd, onnét elérni mindent lehet,

vörös óriás a vágy, láz uralja a lelket..

Az ember mindig vágyik valami után,

mi számára elérhetetlen, lehetetlen.

Magas óriás, milljó éve délcegen áll,

tudom rám valamikor majd ott vár.

De ő örök,s nekem nincs sok időm,

létem lassan elillan, hiába küzdök.

Örök álom, örök vágy, forrongó láz

felhők mögött vörös óriás, még kicsit várj.

2018.12. 18 Somogyzsitfa.

Hideg van

Ács Nagy Éva

Hideg van

Fázom, nagyon reszketek,

hideg van, lelkemig szenvedek,

fázom, tudom fáznak mások is,

dér honol, hazánkban minden labilis.

Várom, hogy égjen megint a láng,

hogy újra éledjen egyként, hazánk,

legyen végre mindenki egyforma,

ne hulljunk el féregként halomra.

Ne fázzon többé senki benne,

zord hideg helyett meleg lehetne,

az ember tudd, nem rabszolga,

ha béke van, jól tudja mi a dolga.

2018.12.17 Somogyzsitfa.

Visszajött értem

Ács Nagy Éva

Visszajött értem

Néha érzem, mikor kezeid simogattak,

egymás mellett pihenve ért a hajnal.

Néha látom ragyogni szemed kék tengerét,

együtt boldogan hangzott a nevetés.

Hallom szinte, szívből , hogy kacagsz,

vagy látom, hogy a réten, hogy szaladsz.

Kezedben virágcsokor, melyet nekem szedtél,

mindened voltam, te minden nélkül szerettél.

De az Ősz elvett tőlem, lényed mit szerettem

eltűnt a hűvös októberi szürke szélben.

Azóta mindig előttem van egy látomás,

emlék vagy csak már, csupán semmi más.

S akkor a szél lágyan megcirógatott,

eleven lett az emlék, lelkemig hatolt,

Visszajött értem a szerelmes tegnap,

visszajött, átölelt, s újra velem vagy!

Kőszikla

Ács Nagy Éva

Kőszikla

Fent van a csúcsa, égig ér,

magasan éri a napfény,

Ősi Istenek találka helye,

embernek végső menedéke.

Ha kegyesek ide felemelnek,

maguk közé tán bevesznek.

Fentről látom majd az én világom,

szabad madárként körbe szállom.

Ha kell népemre onnét vigyázok,

sors útjába majd szilárdan állok.

Magasan, felhők fölött szállok,

sziklám szélén kicsit pihenni megállok.,

Kiáltok,csodás dolog mi itt vár rátok,

halandó emberek, ti nem látjátok?

Csend honol itt, úr a szeretet s béke,

lelkünkben nyugalom van végre.

Kősziklám nem inog,áll büszkén délcegen,

felhők fölött benne s bennem a végtelen..

Senki emberfia nem rombolhatja le,

az idő vasfoga sem bírt el eddig vele.

Erős menedék, fénylő boltív.

délceg kőszirt, mi téged is hív.

2018.12. 14. Somogyzsitfa.