Sándoromnak..

 

Sándoromnak..

Nem is tudom, hogy kezdjem levelem,

mi az mit én mondani tudnék neked,

talán azt, hogy mint te a verseket szeretem,

tanácsot szívesen fogadok mindig tőled,

nos mint tudod jól verseket írogatok,

van mikor keresem az összefüggéseket,

néha a sorok közt ragadva, összegabalyodom,

tanácsot adsz, igyekszem megtanulni ezeket.

Van mikor sikerül, függ attól mily a hangulatom,

Vad vihar tombol bennem, szomorkodom,

szírtejeim közt úr a végtelen fájdalom.

szívem pitvara kész kabaré, maga a sírhalom.

S ha kisüt a nap, kiáltom én hazám szeretlek,

olyankor ezerízű lesz a színtelen világ,

körbe táncolnak majd vidám emberek,

minden szürke ködön felemelkedek, fel ám!

Járok majd újra , eltéríteni nem tud senki sem,

dalolok megint, csakúgy éltemről magamnak,

mert az maga egy lenem írt kisregényem,

hol a fejezetek egyszer fent, s megint alá hullnak,

nos tudni szeretném te, hogy gondolkodol,

ha kiterítjük a kártyát, vannak e közös lapjaink,

az osztó és a játékos egyformán passzol,

egyfelé fut a folyó, egyfelé futnak e napjaink?

Sándorom szólj,. elég a negatív elmémből,

mondanád, csakis pozitívan ez mi éltet,

a patakok is kilépnek néha medreiből,

s látni még sok elhagyott, üres földet,

Látod, folyton csak magamról beszélek,

emberi gyarlóság, született önző érdek.

Drága Sándorom, most így csak ennyi,

ideje tovább lépnem, Vártad már!

Valld be ennyi zagyvát ki tud néked írni,

csak én , felelek, nem más , ó de kár!

Búcsút intek néked , mert jő az este,

ragyogjon reád ezer csillagfénye!

Ölellek milljószor Éva

2022, 01, 29 Somogyzsitfa.