Ács Nagy Éva
Örök Tavaszt...
Tél van, köd szitál a békés tájra,
a fájdalom lépked most nyomába.
Gondolataim összekuszálva,
egyként bandukolok én árva.
Milyen volt ő, még talán emlékszem,
hozzá bújva jó meleg lett szívem,
tenyerébe simulva a világ elveszett,
szemében ült a végtelen, lelkem elesett.
Tél van, köd szitál, éjben álom jár,
holnap, holnapután mint viharmadár,
gondolataim hurrikánt fakasztanak,
eléd járulva hirdetik az örök tavaszt!
2022.01. 03 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése