Ács Nagy Éva
Nyugovóban...
Fiatal volt a vágy bohém a nyár,
tarka képzetek hol vagytok már,
édes ifjúság emléked meg oly eleven,
magamban a gyermeket érzékelem.
De eveznék még az ifjúi nyárba,
belemerülnék az akkori vágyba,
de már csak nyugovóba jár a nap,
bizonytalan álom, didergő holnap.
Szívemben halkult a dobbanás,
de pislákol testemben a varázs,
újra éleszteni kell bennem a lángot,
újjá varázsolni a szunnyadó álmot.
Kezem reszket, arcomon nincs mosoly,
tekintetem fénytelen lett, rideg,komoly,
átélném még az elfeledett ifjúságom,
át én, de nincs hozzá elég bátorságom.
2021.08 10 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése