Ács Nagy Éva
Magány ima...
A leszálló éj megtépázta lelkem,
árvaként egyedül nagyon féltem,
kezem egy esdő imára kulcsoltam,
az Úrhoz kegyeiért imádkoztam.
Málna ízű reggelek, hol vagytok.
oly íztelenek lettek a hajnalok,
reám száll a magány rab vagyok.
nevessetek, cifra gúny a mosolyotok.
Illatos orgona vágy, gyertek már elő,
úgy vágyom reátok, kezem reszkető,
aranyeső fényét kérem én , ha lehet,
s őt, majd aki mindig fogja a kezemet.
2021.04 07 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése