Igaz mese...

 Ács Nagy Éva

Igaz mese...

Mesét mondok nektek, egy igazi mesét,

hol szavaimat nem én , hanem a szél hordta szét,

volt egy csodaerdő, benne számtalan talány,

hol minden óriás volt, nem kicsi parány,

éldegélt az erdőben egy fura kis lény,

ott lakott az odúban egy fa tetején,

Misi mókus ez volt a becsületes neve,

de úgy élt ő ott fent mint egy remete,

furcsa kis játékot játszott vele a természet

mert bundájának adott ő fura kinézetet,

tarka barka lett ő mint valami jámbor tehén,

folt volt testén, milljó, s még száz az orra hegyén,

gúny tárgya lett így ő, társai folyton kinevették,

minden egyes cselekedeteit semmibe vették,

ezért remeteként élt, ritkán jött elő odújából

csak akkor ha fogytán volt kamrája az elemózsiából,,

egyszer az erdőben mogyorót gyűjtögetett,

mikor teljesen elbűvölte az ébredező kikelet,

ugrándozva messzire ment ő a megszokott útjától,

erdő sötét mélyén találta magát a javából,

de akkor ott igazi csoda történt vele,

elbűvölte egy furcsa leány mosolygó szeme,

bundája színe neki is milljó tarka barka volt,

orra hegyén ugyanúgy ott volt száz folt,

Misikénkkel megtörtént, szerelembe esett,

fölég mikor Zsuzsi mókus reá nevetett,

rögtön elkísérte öt a fa tetején lévő odújába, .

ott is maradt mogyoróval telített vacsorára.

s a találkozásnak kölcsönös lamour lett a vége,

aranygyűrűt húzott ő választottja kezére,

csak csendben, kettecsként ünnepeltek ők,

összebújva várták, vágyták a szebb jövőt,

pár hónap telt csak el, és fiuk született,

kinek színén már senki sem nevetett,

ő is tarka-barka lett, nem egyszínű átlagos,

de jelleme erős volt és kisugárzása varázslatos,

tanulság ebből az én megírt mesémből

elég legyen a bántásokból, folytonos sértésekből.

ne nevessen senki azon ha valaki másnak született,,

mert ha valaki más, szíve dobog, s ugyanúgy szeret..

2021.04. 04 Somogyzsitfa.