Vica: április 2021

2021. április 28., szerda

MÁMORBAN

Haiku

Írta.Ács Nagy Éva

ringatózom csak

mámorosan kábulat 

semmivé váltam

2021.04 28 Somogyzsitfa

Ács Nagy Éva

Csillagok...

Csillagok között  gyönyört álmodom, 

a kerek, öreg hold lett a vánkosom,

nekem odafönt milljó csillag ragyoghat,

a három legszebbet kifogtam magamnak,

most már tudom, mindig szép  lesz a holnap.

2021.04. 27 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva

Nagy változás lesz...

Rideg érzelem, hideg idő,

vihar van bennem, szél fúj,

napfény elém most nem jő.

Életem során mindent vesztettem, 

annyi szépet, és értékelni valót. 

a rossz mindig felülmúlta a jót.

De bízva abban, hogy a tavasz

kertem alatt érleli már a fényt,

rideget elűzi, elém tálalja a reményt.

S szívemet új dobogásra hívja,

testemet majd forró lázba hozza,

megérdemelt jutalmam örök kikelet..

2021.04 21 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva

Egy ember csupán...

Egy ember vagyok csak,

egy a milljó közül,

kinek a fájdalom a

szemébe könnyeket szül.

Egy ember, olyan mint

bármelyik más,

ki örül annak ha a másikban

nincs ott a fájsz.

Ki azzal is nevet, 

kinek álmai valóra válnak,

s vágyai nem a 

légbe szállnak.

Egy vagyok, egy ember csupán,

kit sorsa megtépázott,

a mégis előre néz,

halad a kitűzött célja felé.

Egy ember vagyok csak,

ki hitét nem veszti el,

s a gőg még ragadta el,

nem csábította másnak álma.

Egy átlagos ember csupán,

kit nem kebelezett

be vérszomjas hiénák hada,

büszke arra, ember ő maga..

2021-04 16 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva

Álmodom...

azt, hogy jól érzem mindig magam,
néha csak ha elragad a pillanat,
a fájok megbolondítják szívem,
de aztán felébredek, minden rendben.

Álmodom...

azt, kicsi ház az én fénylő palotám, 
hol önmagam vagyok a szolgám 
gyémántjaim a gyermekeim,
öröm, bánat, értük a könnyeim.

Álmodom...

azt, hogy mindig velük leszek,
nem gátolhatnak meg hegyek,
elengedem a fájó pontokat,
magamhoz vonzom a holtakat.

Álmodom...

azt, hogy velem van eleven, s holt,
akarom azt ami volt, s nem volt,
jól érzem magam... magamtól kérdezem,
válaszom, álmodom, s jövőm rendben.

2021.04.12 Somogyzsitfa..

Ács Nagy Éva

Jó lenne...

Jó lenne egy mesés parkban veled sétálni. 

selymes, göndörödő hajad megérinteni.

Jó lenne ha vágy csókomat a szádra adni, 

rabmaszkjainkat örökre a földre dobni.

jó lenne ha kezedet újra megfoghatnám, 

s nem félni attól, hogy e fránya vírus átadnám,

jó lenne ha testedet enyémhez szorítanád megint,

de erre most nincs itt mód, kezem feladva, legyint.

Jó lenne.. jó lenne ha újra szabadok volnánk.

s céljainkat,álmainkat, mások  nem gátolnák. 

oly jó lenne hinni, hogy egyszer minden így lesz. 

hinni azt, hogy velem együtt csatát nyersz. 

Szárnyalni kéne, jó magasra, szerelmesnek lenni. 

nem attól félni, hogy egyszer nem lesz semmi 

jó lenne a kikelet illat, ugye ,hogy jó lenne,

hiszem hitem, az emberiség győz, mert van ereje.

2021.04.09 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva

Magány ima...

A leszálló  éj megtépázta lelkem,

árvaként egyedül nagyon féltem,

kezem egy esdő imára kulcsoltam,

az Úrhoz kegyeiért imádkoztam.

Málna ízű reggelek, hol vagytok. 

oly íztelenek lettek a hajnalok,

reám száll a magány rab vagyok. 

nevessetek, cifra gúny a mosolyotok.

Illatos orgona vágy, gyertek már elő, 

úgy vágyom reátok, kezem reszkető,

aranyeső fényét kérem én , ha lehet,

s őt, majd aki mindig fogja a kezemet.

2021.04 07 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva

Igaz mese...

Mesét mondok nektek, egy igazi mesét,

hol szavaimat nem én , hanem a szél hordta szét,

volt egy csodaerdő, benne számtalan talány,

hol minden óriás volt, nem kicsi parány,

éldegélt az erdőben egy fura kis lény,

ott lakott az odúban egy fa tetején,

Misi mókus ez volt a  becsületes neve,

de úgy élt ő ott fent mint egy remete,

furcsa kis játékot játszott vele a természet

mert bundájának adott ő fura  kinézetet,

tarka barka lett ő mint valami jámbor tehén,

folt volt testén, milljó, s még száz az orra hegyén,

gúny tárgya lett így ő, társai folyton kinevették,

minden egyes cselekedeteit semmibe vették,

ezért remeteként élt, ritkán jött elő odújából

csak akkor ha fogytán volt kamrája az elemózsiából,,

egyszer az erdőben mogyorót gyűjtögetett,

mikor  teljesen elbűvölte az ébredező kikelet,

ugrándozva messzire ment ő a megszokott útjától,

erdő sötét mélyén találta magát a javából,

de akkor ott igazi csoda történt vele,

elbűvölte egy furcsa leány mosolygó szeme,

bundája színe neki is milljó tarka barka volt,

orra hegyén ugyanúgy ott volt száz folt,

Misikénkkel megtörtént, szerelembe esett,

fölég mikor Zsuzsi mókus reá nevetett,

rögtön elkísérte öt a fa tetején lévő odújába, .

ott is maradt mogyoróval telített vacsorára.

s a találkozásnak kölcsönös lamour lett a vége,

aranygyűrűt húzott ő választottja kezére,

csak csendben, kettecsként ünnepeltek ők,

összebújva várták, vágyták a szebb jövőt,

pár hónap telt csak el,  és fiuk született,

kinek színén már senki sem nevetett,

ő is tarka-barka lett, nem  egyszínű átlagos,

de jelleme erős volt és kisugárzása varázslatos,

tanulság ebből az én megírt mesémből

elég legyen a bántásokból, folytonos sértésekből.

ne nevessen senki azon ha valaki másnak született,,

mert ha valaki más, szíve dobog, s ugyanúgy szeret..

2021.04. 04 Somogyzsitfa.