Tolvaj vagyok!

 Ács Nagy Éva

Tolvaj vagyok!

Tolvaj vagyok

loptam!

Loptam csókot,

nem kaptam!

Loptam az

ölelésed,

loptam a

nevetésed!

Loptam az

örömöt

a földi

gyönyört!

Ítélj el!

Vétkeztem!

De mindezt

érted is tettem.

Csupán csak

szerelemből!

Légy a bírám.

vétkeztem

ítélj el!

Életerő...

 Ács Nagy Éva

Életerő...

Bezárva, de kapható vagyok egy táncra,

zene éltet, még ő nem hagyott magányba,

énekszó, mely felvidítja sebzett lelkem,

ritmus, mely megdobogtatja beteg szívem,

bezárva, ritmus, tánc , ének, szabadságvágy,

tam-tam. előttem nincs is lezárt határ..

2021.02.26 Somogyzsitfa..

Remény a holnap

 Ács Nagy Éva

Remény a holnap

vajon van és ha van hol van a remény

mindig van és bennünk még közöttünk él

vagy ott maradt a kitaposott múltban

hol nem állnak már leomlottak a falak

vagy a hófödte hegyek fagyos szirtjén

hol lavina követelte az életet

vagy ott hol árvíz öntött el falvakat

családok sírtak a kidőlt fák alatt

vagy mikor anya nyugtat éhes gyermeket

de az ínség szüli már a könnyeket

s a felpuffadt hasú emberek csak néznek

örülnek majd egy falat száraz kenyérnek

ott száraz mederben újra víz fakad

s egy elhervadt virág is újra nyílhat

mikor a fájó szívben nincs több fájdalom

megszűnik az élet s lesz egy sírhalom

van remény ott a megígért szavakban

bízunk abban reménykedünk a holnapban

2013. május 10.

DALLAMOS BALLADA Haiku

 

DALLAMOS BALLADA

Haiku

Írta .Ács Nagy Éva

Néma dallamok

Csak fájdalmat játszanak

Megszakadt a szív

2021.02 15 Somogyzsitfa

DALLAMOD Haiku

 

DALLAMOD

Haiku

Írta.Ács Nagy Éva

Hallom dallamod

Igaz könnyeket fakaszt

Keserv szerelem

2021.02.15 Somogyzsitfa.

DALLAM Haiku

 

DALLAM

Haiku

Írta.Ács Nagy Éva

Bennünk a dallam

Szívben szeretet dobban

Lélek zenéje

2021.02.15 Somogyzsitfa.

Rab madár...

 Ács Nagy Éva

Rab madár...

Szárnyaszegett kis madárka

rab, aranykalitkába van zárva

bánatosan tekint a világba,

szabadság felé száll a vágya.

Mert itt csak néma, nem dalol,

rabságában őrlődve, csak dacol,

egykori színpompás fénylő tolla,

dicstelen, színét elnyelte a cella.

Szárnyaszegett kis madárka,

ha újra megint szabad volna,

bíz mondom én, mindig dalolna,

s szivárványszínű lenne a tolla.

Mert a rabság nem jó dolog,

kettétörnek ott az igaz álmok,

némaként, senkinek sem szabad,

szabadon kell elérni elillant álmokat.

2021.02 11 Somogyzsitfa.

VÉGTELENBE SZÁLLVA Szonett.CLXVII. 167.

 

VÉGTELENBE SZÁLLVA

Szonett.CLXVII. 167.

Írta.Ács Nagy Éva

Ahogy öregszem, minden az enyém,

múlt, jelen, jövendő titok, a jövő,

nem feladott, rég temetett remény,

hogy egyszer nálam majd megáll az idő.

Ifjúként annyi mindent akartam,

enyém volt az a végtelen őrület

magamat sosem be nem takartam

álmom szárnyalt, s én bolondként kergettem.

Szabadnak születve, annak vágyva,

szálltam oly büszkén, elhagyva gondokat,

de megerőltetett volt a vágta,

hozta elő az elásott csontokat.

Megpecsételt sors, veled megbékélve,

szállok csak szabadon a végtelenbe.

2021.02. 09 Somogyzsitfa.