Ács Nagy Éva
Minden nap ajándék...
Megint egy néma, semmitérő nap,
szürke az ég is, nem süt reánk a nap,
s ő sem szól, csak hallgatag,
hát én szórakoztatom magamat,
nincs forgalom az utcánkban sem,
emlékét a múltnak belül őrizgetem,
hol volt fény, napsütés, nevetés,
szívdobbanás, vágy, szeretés,
volt mindenünk, ha nem volt semmink,
most a semmink lett a mindenünk,
hangosnak kéne még lenni kicsit,
a világ a szürkeségből a fényre nyit,
s aztán rájövünk, nincs semmitérő nap,
mert a lelkünk, minden naptól új erőre kap.
2020.12.04 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése