Ács Nagy Éva
Önmagam darabjait múltban keresem,
a jövő zenéje szebbet ígért rég nekem,
ma még nincsenek fények, nincs semmi,
nincsenek hangok, nem ért meg senki.
Múltamban voltak számtalan hibák,
valahogy nem kerültem el a galibát,
de a szél suttogja, a jövő himnuszát,
felállok, s lerombolom a rég nimbuszát.
Vagyok mélyben, vagy havas hegytetőn,
minden születendő gondolat, nekem előny,
a végtelen lesz a célom, az végállomás,
hallom már szólni az álombéli muzsikást.
2020 12.13 Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése