Szerelmesen...

Ács Nagy Éva
Szerelmesen...

Szeretlek, ezt már annyiszor elmondtam,
s mi minden rejtőzik ebben a szóban,
az örök remény, a hit, s a végtelen,
s te vagy velem a hullámzó tengeren.

Együtt küzdünk meg a morajló árral,
ölelkezve a feltámadó viharral,
s ha minden elveszett, te akkor is vagy,
mert te vagy a jövőm, mely el sosem hagy.

2020.06. 27 Somogyzsitfa,

Semmi vagyok

Ács Nagy Éva

Semmi vagyok

ma, csak egy kis porszem,

a szél átfújt szemcséimen.

Senki vagyok

ma, csak egy kis virág,

a tornádó kapott szirmaim alá.

Valami tán mégis vagyok

ma, egy a sok közül,

ki a tömegben szürkévé vegyül.

2013,06.18 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva Gyászban a hold... Lázár Horváth Zsuzsinak.

R.I.P
Drága Zsum. fájó szívvel búcsúzom.
Ács Nagy Éva
Gyászban a hold...
Lázár Horváth Zsuzsinak.

Gyászban a hold, halovány a fénye már,
táncot lejt egy angyal a holdpitvarán..

Viharos szél volt, vadul hullámzott a Balaton,
jeges eső zúdult a megtépázott partra,
sírt az ég, keserv könnyel búcsúztatta leányát,
s szívbe markolt hirtelen egy jeges kiáltás,
nincs többé az ki az elesetteknek magából ad,
egy jó szót, vagy egy kedves pillantást,
egy szépen megírt verset, egy költői ihletet
egy olyant amit nem adhat át senki más,
fúj a szél, hallod, ereje döngeti a parti fákat,
fúj a szél, tudd a nyár most hiába vágtat,
komor gyászt öltött magára e pillanat,
e kedves lélek most már örökre elillant.

2020.06. 18 Somogyzsitfa.

Gyászban a hold... Lázár Horvát Zsuzsinak.

Ács Nagy Éva

Gyászban a hold...

Lázár Horvát Zsuzsinak.

Gyászban a hold, halovány a fénye már,

táncot lejt egy angyal a holdpitvarán..

Viharos szél volt, vadul hullámzott a Balaton,

jeges eső zúdult a megtépázott partra,

sírt az ég, keserv könnyel búcsúztatta leányát,

s szívbe markolt hirtelen egy jeges kiáltás,

nincs többé az ki az elesetteknek magából ad,

egy jó szót, vagy egy kedves pillantást,

egy szépen megírt verset, egy költői ihletet

egy olyant amit nem adhat át senki más,

fúj a szél, hallod, ereje döngeti a parti fákat,

fúj a szél, tudd a nyár most hiába vágtat,

komor gyászt öltött magára e pillanat,

e kedves lélek most már örökre elillant.

2020.06. 18 Somogyzsitfa.

Csak hallgatok... Apámnak

Ács Nagy Éva

Csak hallgatok...

Apámnak

Nem szólt,ült némán a körtefa alatt,

kezében volt egy ócska szalmakalap.

Nézett csak csendben, nézett maga elé,

szemlesütve, fejet emelt a nap felé.

Arcán milljó barázda, a gond ekéje,

jelét a sors már jó mélyre véste.

Egyszer csak hirtelen megszólalt,

nem tudom milyen lesz a holnap.

Mondja szépen, sorolja a régi mesét,

eleveníti fel a múltat,az ő történetét.

Nem szóltam semmit, hogy már tudom,

nyugodt arccal megint, végighallgatom.

Nem könnyű volt az élet ,mi neki jutott,

szemem csillog, sírtam, hangom elcsuklott.

Ő csak mondja, mesél nekem tovább,

nem szépítve semmit mondja a sorsát.

Öröm könnyet látok csillogni a szemében,

így vagy úgy látod lányom, ezt is megértem.

Boldog, hogy mesélhet, és hogy meghallgatom,

drága apa, ezt én feledni tudd, nem fogom!

2013.06. 16 Somogyzsitfa.

Hitem a szerelmed...

Ács Nagy Éva

Hitem a szerelmed...

Kéklő búzavirág, mint két szemed írisze.

aranyként sárguló mező, te hajad színe,

vérpiros pipacsok, kéjre csábít az ajkad,

csókjaimat ízlelni ott, rögtön akartad.

Vad szél voltál nekem, felkorbácsoltad vágyam,

napfénylámpás az éjben, felszökött a lázam,

viharként tomboltál, te voltál a hurrikán,

erős Titán, legyőzhetetlen, erőt adtál.

Erőm lett általad, tudd, mely legyőzhetetlen,

s hurrikánod tombolt az én gyönge lelkemben,

vihar vagyok, tombolok, mondom magamnak százszor,

igaz szerelmünket nem veri nyári zápor.

2020.06. 15 Somogyzsitfa.

Álmodom

Ács Nagy Éva

Álmodom..

Nincs sok időm, megrogyva félek,

félek a holnap közelgő zajától.

a múlt törtető, fájó sebeitől,

gyengül szívem dobbanása.

végleg elhagy erőm, de felnézek,

utoljára még boldogságot álmodom!

2020.06.10 Somogyzsitfa.

Mindent elsöprő szerelem...

Ács Nagy Éva

Mindent elsöprő szerelem...

A hajnal fakó fénye elvarázsolt,
még álmosan fogadtam ölelésed,
szerelmed ereje rögtön felébresztett,
vágytam, akartam jöjj közelebb, s csókolj,
csókolj, vágyadtól gerjedjen életre vágyam,
ébredjen fel az Titáni kéj ami bennem él,
remegjen testem a bódító mámortól,
lebegjek megsemmisülve ég és föld között,
érezzem még egyszer vagy inkább milliószor
mily édes és keserű egyszerre a szerelem,
tűz legyen lelkem, pokol tornáca testem,
lépjen ki belőlem a szunnyadó kéj ördöge
csatázzon két test, izzadságunk könnyel vegyül
majd egymás testére rogyva, pihegve
semmit sem szólva, mégis tudva megérte,
ez a vágy , ez már az örök szerelem.

2020.06.08 Somogyzsitfa.