Vágyakozva...

Ács Nagy Éva

Vágyakozva...

Alkonyodik megint,egyedül nagyon fázom,

sötét van ismét, mégis elkerül az álom,

némán, magamhoz ölelem a törtető csendet,

siratom búsan az illanó szerelmedet.

Minden pillanatnyi mozzanat rád emlékeztet,

elmémben valósan játszik el a képzelet,

ott még szinte tűzforróan perzselő a nyár,

nincs félsz,nem riaszt el a követeledző árny.

Vágyaim irántad már az egekig nőnek,

hősiesen ellenállnak a múlandó létnek,

nem észlelve szinte a külvilágból semmit,

hitben remélve, egyszer valós leszel megint.

S akkor ott újra miénk lesz az a kamasznyár,

testünket átjárja majd egy eltévedt sugár,

illatod elcsábít, mint többször nyíló mályva,

csak vágtatunk szerelmünk éltető ritmusára.

2019-06. 19 Somogyzsitfa.