Képzelet játéka

Ács Nagy Éva

Képzelet játéka

Ma megint láttalak, közeledtem feléd,

szavadat ittam magamba, mint lágy zenét,

Ámor nyila ismét a szívembe döfött,

lebegtem való s képzelet játéka között!

Nem tudtam dönteni, mi az igaz, mi hamis,

tudom már, a képzelet, csalfa játék, csakis,

mert ölelni holtat többé már nem lehet,

de álmom való volt, s holtak közé vezet.

Mostanában tudd azt, sokat járok feléd,

átlépem én, elevenen-holtak mezsgyéjét,

vad násztáncra perdülök újra ott veled,

te vagy az ki engem bajokon átvezet.

Holnap ha felébredek, újra kereslek,

s ha nem leszel nekem, hát elém képzelek,

várúr leszel, szerető, erős dalia,

illatod érzem, oly mint tünde magnólia.

Szívemben ismét milljó vulkán, vágy lüktet,

s e vágynál elképzelni sem tudok szebbet,

lélegzetem, sóhajom érted szól mindig,

szeretlek suttogom, míg szemem lecsukódik.

2019.06.09. Somogyzsitfa.