Vica: június 2019

2019. június 28., péntek

Ács Nagy Éva
Jöjj velem...

Elindultam, vár a távol,
tudom ott vársz te valahol,
fény mint reménysugár,
a boldogság reánk vár.

Beborít mint tarka lepel,
éj van, s nem érlek el,
valahol, távol fellobog a tűz,
démonokat örökre száműz.

Jöjj velem, tovább ne tétováz,
szavam hozzád, mint fohász,
enyhüljön bennünk a fájó kín,
legyen a sötétből végre tejszín.

Pezsdítő mámor jár testemen,
úrrá lesz bennem a szerelem,
jöjj velem, meg ne hátrálj,
valótlan képzeletté sose válj.

2019 06 28 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva

Ha átölelsz...

Amikor átölelsz, szinte beleremegek,

nem tudom vágy csak, vagy maga a szerelem.

De minden egyes érintésed lángolva éget

mély nyomot hagyva gyenge bőrömön.

Szívem is hevesen ver, mintha dob volna,

hangod oly nekem, mint csáb, mintha szirénként szólna!

Ha nem vagy, hiányzol, perzseli belsőm a vágy ,

te tudod, sokszor sírtam át érted az éjszakát.

Ha átölelsz, tudom mindent majd elfeledek,

lehet, hogy boldog csak veled leszek?

2013. 07. 13. Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva

Vágyakozva...

Alkonyodik megint,egyedül nagyon fázom,

sötét van ismét, mégis elkerül az álom,

némán, magamhoz ölelem a törtető csendet,

siratom búsan az illanó szerelmedet.

Minden pillanatnyi mozzanat rád emlékeztet,

elmémben valósan játszik el a képzelet,

ott még szinte tűzforróan perzselő a nyár,

nincs félsz,nem riaszt el a követeledző árny.

Vágyaim irántad már az egekig nőnek,

hősiesen ellenállnak a múlandó létnek,

nem észlelve szinte a külvilágból semmit,

hitben remélve, egyszer valós leszel megint.

S akkor ott újra miénk lesz az a kamasznyár,

testünket átjárja majd egy eltévedt sugár,

illatod elcsábít, mint többször nyíló mályva,

csak vágtatunk szerelmünk éltető ritmusára.

2019-06. 19 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva

Késői szerelem

Tavaszillatban szerettem beléd,

akkor hoztad el nekem a fényt.

Hajam deres lett, kezem reszkető.

de végre-végre eljött az idő!

Hol voltál míg fiatal voltam?

Soha nem ott ahol én jártam!

Szép ez a bús, késői szerelem,

nem veheti el tőlünk senki sem!

2013.07. 09. Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva

Képzelet játéka

Ma megint láttalak, közeledtem feléd,

szavadat ittam magamba, mint lágy zenét,

Ámor nyila ismét a szívembe döfött,

lebegtem való s képzelet játéka között!

Nem tudtam dönteni, mi az igaz, mi hamis,

tudom már, a képzelet, csalfa játék, csakis,

mert ölelni holtat többé már nem lehet,

de álmom való volt, s holtak közé vezet.

Mostanában tudd azt, sokat járok feléd,

átlépem én, elevenen-holtak mezsgyéjét,

vad násztáncra perdülök újra ott veled,

te vagy az ki engem bajokon átvezet.

Holnap ha felébredek, újra kereslek,

s ha nem leszel nekem, hát elém képzelek,

várúr leszel, szerető, erős dalia,

illatod érzem, oly mint tünde magnólia.

Szívemben ismét milljó vulkán, vágy lüktet,

s e vágynál elképzelni sem tudok szebbet,

lélegzetem, sóhajom érted szól mindig,

szeretlek suttogom, míg szemem lecsukódik.

2019.06.09. Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva

Sír a Duna part

( A hajóbaleset áldozatainak emlékére)

Édes jó Istenem,te ott fent a mennyben,

hozzád szól szavam,tudd semmi sincsen rendben,

nézd csak, láthatod  könnyezik most a világ,

feketében,megrogyva gyászolnak apák, anyák,

sírnak az árván maradt gyermekek,

jönnek a kérdések,melyre csend a felelet,

kik békében utaztak, most meghaltak,

te idő előtt őket nem kímélve, elragadtad,

életüket adták egy dédelgetett vágyért,

életüket adták, egy megvalósult álomért,

nem voltak bűnösök,csak gyarló emberek,

vétkük most már nincs, hullámsírba ment,

drága árat fizettek másnak a vétkéért,

a legdrágábbat adták egy édeni álmukért,

miért kérdem én megrettenve, mi végett,

másnak sok s nekik olyan kevés lett,

sír, zokog a Duna part, földig hajolnak a fák,

mit tőlük elvettek, soha vissza nem adják,

gyász és harangszó, örök mécses láng,

hitetlenség, fájdalom, vízbe fúlt álom, s vágy!

2019.06. 08 Somogyzsitfa.

Ács Nagy Éva

Ettem egyet...

(Játékosan)

Ettem egyet

pár szem meggyet

nem kenyeret

karcsú leszek

Ettem megint

gyomrom megring

bulgur a hit

képzelet repít

2019 06. 04 Somogyzsitfa

Ács Nagy Éva
Eső után...

Vihar után csak a csend,
eső után jön a kikelet,
fény útja teljes, átjárja testem,
csontomig átmelegszem.

Nézem az ébredő várost,
nincs oly, ki most álmos,
zöld fű pihe-puha vánkos,
e táj most oly látványos.

Égzengés messzire kerül,
felettem az ég is kiderül,
lelkem teljesen áthevül,
boldogság? El ne kerülj!

Vihar volt sokáig bennem,
de elkerült, dalom zengem,
veled örökre élek szerelmem,
itt a földön, s majdan a mennyben.

Esküm neked, tanúm rá az ég,
melynek színe pompa, azúrkék
vándorfelhők s bíboralkonyég
bíz mondom, mintha boldog volnék.

2019.06. 02 Somogyzsitfa.