Ács Nagy Éva
Már nem
Nem is álmodom olyan régóta már,
belőlem kivesztek azok az álmok,
homályos ködön túl, többé nem látok,
varjú felettem kering, mondja, hogy kár!
Nem vágyódom már többé semmire sem,
túlléptem magam, a törekvő vágyon,
elfojtva lelkem bensőjében tárolom,
csak vagyok! vállalt remeteségemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése