FARSANG VAN Szonett:CLXIX. 149.

FARSANG VAN

Szonett:CLXIX. 149.

Párt találhat minden facér, ha kacér,

Ma nincsenek, rég holtak a szabályok,

Karöltve jönnek, tündék, boszorkányok,

Álca mögé bújva, teremhet babér.

A télt temetni, tavaszt kelteni fel,

Táncolni, pirkadattól virradatig,

Várj idő, napsütésbe alkonyodik,

A dínomdánom jövőbe átível.

Táncot ropjál, kacagj a tél szemébe,

Mulatva fuss tavasz fénye elébe,

Mosolyt csaljon ki minden busóálarc.

Mindenkinek jut tobzódó-csütörtök,

Míg kint a szürkeség tovahömpölyög,

Bent karnevál csábít, delej az álarc,

Szeretetláng

Ács Nagy Éva

Szeretetláng

Még ég a gyertyád lángja,

benned van a szeretetfáklya.

Nálad az örökmécses,

szívedben gyúlt, az emlékezéshez.

Még élsz addig éghet,

szeretet az, mely lángot éltet.

Nincs többé holnap

Ács Nagy Éva

Nincs többé holnap

Pár hete már nem vagy itt velünk,

poéta lelked a mennybe menekült,

elhallgattak benned a zengő szavak,

fent az égre írod ezentúl azokat,

csend ölel körbe, s megnyugvás,

nincs többé versbe öntve jajkiáltás,

pedig küzdened kellett volna,volt kiért,

hitted, hogy te gyenge vagy, ott a miért,

gyenge voltál? nem tudni, de a bátrak maradnak,

ki elmenekül annak nincs többé holnap.

Csendben csak

Ács Nagy Éva

Csendben csak

Már csend örökös rabja lettem,

csend van mindig körülöttem.

Gondolatok nyitott ajtók mögé zártak,

ott vagyok egykén, remete magányban.

Felém nem nézhet többé senki,

bilincsem emberfia le nem veszi.

Csak hűséges barátom ott a pók,

tőle kapok hangtalan zengőszót.

Követ, magamra ő nem hagy,

arcomra néha mosolyt ő csalhat.

Poros ágyamon parolázik a magány,

mellé ülve, szívem végleg rá talál.

Korhadó székemen gubbaszt egy remete,

ő most mindenkinek mostoha gyermeke.

Süvítő szél tombol, s ha átfúj cellámon,

gondolatom villan, külvilágom látom.

Látom az elhomályosodott közönyt arcokon,

látom, hogy a mosoly nem hatol át a falakon.

Elzárták előlem a fényes világot,a kiutat,

valaki mindig a sötétbe vissza tuszkoltat.

Ablakom előtt rácsaim benőtte már a tövis,

küzdők, mert élek még, levegő nélkül is.

Kegyvesztettje lettem érzem, a világnak,

nem kellek neki, és senki másnak.

Rám talál talán egyszer a szeretet,

akkor csend nélkül boldog lehetek.

De most még csend az a hatalom,az úr,

csend parancsol, hiába üvöltenék fel bitangul.

Ki veszi észre szenvedésem, magányom,

várom, ki hallja meg segélykiáltásom!

Elmélkedés a barátságról

Ács Nagy Éva

Elmélkedés a barátságról

Igaz barát örökké, vajon mit jelent,

vajon e szó a legmélyén mit rejthet,

jelenség talán vagy fogalom,

akarom, vagy ahogy van fogadom!

Vajon ki az igazi,egyetlen hű barát,

ki az ki elmondja minden apró titkát,

s vajon mindent el kellene mondani,

vagy jobb valamit azért elhallgatni.

Elfogadni őt amilyen, feltételek nélkül,

akárhogy is van, bánni vele emberül,

mert a barát tudd, nem holmi játékszer,

egyszer veszted el, nem kétszer.

Egy barátnak is van véleménye,

de miért. kérdem, miért ne lehetne?

ha a véleményünk eltér, különbözik

nem kell csatát vívni, nem ütközünk.

Tiszteld,lásd meg az emberi értéket,

ne azt nézd, hogy nem ért veled egyet,

ne alázd, ne zsarold meg, mert elveszted,

holnap lehet, többé nem kell keresned.

Mert nem vagytok egyformák, te nem ő vagy,

ő nem te, ő a barátod, bízz, hogy marad!

Apeva a barátról

Ács Nagy Éva

Apeva a barátról

egy

igaz

barát tudd

minden percben

mindig veled tart

Ölelés

Ács Nagy Éva

Ölelés

Ölelni míg a halál el nem választ,

Csókolni,míg érzem magamban a vágyat,

Hozzád bújni addig míg fázom,

érezni,tudni, hogy mindez nem álom,

Érted lobogni míg eleven szívemben a dobbanás,

Míg nem jött értem a kaszás,

Addig még elmémben az értelem ép,

míg tudom mi a jó,és mi a szép!

Neked minden

Ács Nagy Éva
Neked minden

Neked bejött az élet,nekem nem,
Neked fenékig tejfel,
nekem aludttej,
Neked minden passzol,
nekem a harang szól,
Neked habos babos fodor,
nekem korgó gyomor,
Ne hidd ,hogy irigylem,
volt! de elhessegettem!

Ragyogás

Ács Nagy Éva

Ragyogás

Hajnal ébredő fénye játszik,

ablakomon át, álmot sző körénk,

Csillagpor lengi be a szobát,

Fényben pompázik minden,

mi volt eddig, borongós, sötét,

e fény elvitte bánatom ködét,

Játszom én is, te a fény,

én csillagpor vagyok,

Ketten együtt,

nézd csak, már minden ragyog!

Tél búcsú

Ács Nagy Éva
Tél búcsú

Ragyogófény köszönt ma rám,
érzem ,hogy ébred a zöld.
Csivitelnek hajnalban a madarak,
zizzen a lét, új rügyek fakadnak,
Köröttem ijedten rian a tél.
Új vágyat,új álmot hoz a kikeleti éj!

Hencegem

Ács Nagy Éva
Hencegem

emlékszel, egykor így hívtalak,
minden ép gondolatom, eléd szaladt,
sudár termeted akár egy dalia,
megbabonáztál. te Isten fia!
Fenséges látvány volt lényed,
aurád színaranyként fénylett,
szerelem született szívemben,
elvarázsolt hercegnő lettem,
hencegen emlékszel!
még oly fiatalok voltunk,
egy perc volt, egymásba habarodtunk.

Csak mosolyt

Ács Nagy Éva
Csak mosolyt

Minden nap álom,
ébren küzdelem,
gondokkal verseny,
élni mégis vágyom.

Sírva többször mint
nevetve, fáj a lelkem,
saját vermembe estem,
szembe homály kacsint.

Állok előtted vénséges
idő, s mosolygok reád,
nem kebelez be az ár,
a keservem nem végleges!

Már nem

Ács Nagy Éva

Már nem

Nem is álmodom olyan régóta már,

belőlem kivesztek azok az álmok,

homályos ködön túl, többé nem látok,

varjú felettem kering, mondja, hogy kár!

Nem vágyódom már többé semmire sem,

túlléptem magam, a törekvő vágyon,

elfojtva lelkem bensőjében tárolom,

csak vagyok! vállalt remeteségemben.