Ács Nagy Éva
Kis fenyő balladája
Hófehér lett minden, volt zöldellő erdő,
jégcsap van mindenhol, fagyos minden fenyő,
reszket egy kicsi fa, várja már a reggelt,
tán érte is jönnek, végre lesz ki rá lelt!
Észre veszi majd őt, lát szépet benne,
valakinek otthonába ,pont csak ő kellene,
ábrándozva így most, álomba szenderül,
s jön a hajnal , boldog, tűszeme felderül.
Emberek jöttek ki, itt fenyőt keresnek,
hirtelen az egyik, nála állt, emberek
ez pont jó lesz nekem, pont ilyent kerestem,
s neki lát, kiveszi a fát,türelmesen.
Haza viszi, boldog, szépen feldíszíti,
a szobában kellős középre helyezi,
megkondul hirtelen egy csodás kis harang,
körbe veszi boldog, kacagó gyermek had.
Ölelik, csodálják , pompás kecsességét,
s kívánnak maguknak , másoknak csak békét,
boldog a kis fenyő, könnye láthatatlan,
azt hiszi magáról, hogy ő halhatatlan.
De az ünnepeknek nagyon hamar vége ,
ő pompáját vesztve landol a szemétbe!
De szívében ott van öröme a múltnak,
pompa volt halála, s dísze, Karácsonynak!,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése