Az én mesém

Az én mesémben az én madaraim mindig visszatérnek, akárhogyan is, bármit legyőzve velem lesznek!
Mellettem vannak a kandalló melegénél,
mellettem ülnek az estebédnél.
Velem esznek, isznak, kacagva álmodnak,
az én mesémben védő szárnyaim alá vonulnak!
Az én mesémben nincsen félelem, a gonoszt örökre száműztem, nincs magány, nincs több átsírt éjszakám.
Az én mesémben úr a szeretet, és egy örök, a család!

Ács Nagy Éva
Az én mesém

Az én igaz mesémnek sosem lehet vége,
szívünkben a szeretet úr marad örökre,
kacagás tölti be újra a gyerekszobát,
hittel, álmodozva lessük egymás óhaját.

Az én mesémben szorosan fogom kezüket,
gondosan terelgetve a jó útra őket,
szerénységre és mindig a jóra nevelni,
egy anyának a csupán feladata ennyi.

Az én mesémben csakis friss virágok nyílnak,
a patakok vizei is egyfelé folynak,
a fák a parton örökzölden integetnek,
szél fújhat, sosem lesz vége a kikeletnek.

Az én igaz mesémnek sosem lehet vége,
míg eleven szívem dobban, addig küzdök érte,
nyújtom a karom, gyertek csak hozzám kincseim,
látjátok? Értetek hullnak földre könnyeim!