Az én mesém

Az én mesémben az én madaraim mindig visszatérnek, akárhogyan is, bármit legyőzve velem lesznek!
Mellettem vannak a kandalló melegénél,
mellettem ülnek az estebédnél.
Velem esznek, isznak, kacagva álmodnak,
az én mesémben védő szárnyaim alá vonulnak!
Az én mesémben nincsen félelem, a gonoszt örökre száműztem, nincs magány, nincs több átsírt éjszakám.
Az én mesémben úr a szeretet, és egy örök, a család!

Ács Nagy Éva
Az én mesém

Az én igaz mesémnek sosem lehet vége,
szívünkben a szeretet úr marad örökre,
kacagás tölti be újra a gyerekszobát,
hittel, álmodozva lessük egymás óhaját.

Az én mesémben szorosan fogom kezüket,
gondosan terelgetve a jó útra őket,
szerénységre és mindig a jóra nevelni,
egy anyának a csupán feladata ennyi.

Az én mesémben csakis friss virágok nyílnak,
a patakok vizei is egyfelé folynak,
a fák a parton örökzölden integetnek,
szél fújhat, sosem lesz vége a kikeletnek.

Az én igaz mesémnek sosem lehet vége,
míg eleven szívem dobban, addig küzdök érte,
nyújtom a karom, gyertek csak hozzám kincseim,
látjátok? Értetek hullnak földre könnyeim!

Kis fenyő balladája

Ács Nagy Éva

Kis fenyő balladája

Hófehér lett minden, volt zöldellő erdő,

jégcsap van mindenhol, fagyos minden fenyő,

reszket egy kicsi fa, várja már a reggelt,

tán érte is jönnek, végre lesz ki rá lelt!

Észre veszi majd őt, lát szépet benne,

valakinek otthonába ,pont csak ő kellene,

ábrándozva így most, álomba szenderül,

s jön a hajnal , boldog, tűszeme felderül.

Emberek jöttek ki, itt fenyőt keresnek,

hirtelen az egyik, nála állt, emberek

ez pont jó lesz nekem, pont ilyent kerestem,

s neki lát, kiveszi a fát,türelmesen.

Haza viszi, boldog, szépen feldíszíti,

a szobában kellős középre helyezi,

megkondul hirtelen egy csodás kis harang,

körbe veszi boldog, kacagó gyermek had.

Ölelik, csodálják , pompás kecsességét,

s kívánnak maguknak , másoknak csak békét,

boldog a kis fenyő, könnye láthatatlan,

azt hiszi magáról, hogy ő halhatatlan.

De az ünnepeknek nagyon hamar vége ,

ő pompáját vesztve landol a szemétbe!

De szívében ott van öröme a múltnak,

pompa volt halála, s dísze, Karácsonynak!,

Az én karácsonyom

 Az én karácsonyom

Nagyon rég volt, de jól emlékszem, esett a hó, majd egy méteres , szél fújt ott kint, hordta a havat, mi Karácsonyra készülődtünk, nagyival sütöttünk, főztünk,. Anyu a fát díszítette, nem mondta, de mi nagyok, nagyon jól tudtuk ezt! Már nem volt titok, rég nem hittünk a mesében, csak jó volt még érezni a régi ízeket! Még kicsit gyereknek akartunk maradni, s ha lehet nagyon sokáig ! Nagyi konyhájában fahéj illat terjengett, s neki is olyan illata volt, szép volt ő, de most még szebb , a mindenét adta abba a kalácsba amit sütött, a szeretetét, és az többet ért nekünk mint holmi Barbi baba, már ez maga volt egy ajándék! Anyutól meg az, hogy csodálatos fát varázsolt nekünk, abból a kicsi fenyőből amit apu hozott ma az erdőből.Nem lógtak rajta szaloncukrok, és fényes díszek, nem volt csillagszóró, vagy világító izzósor, és nem állt ezüst talpakon, csak a gerendáról lógott le. Alma, dió és színes szalagok díszítették, anya vattából csinált rá hópelyheket,csodaszép volt!! Egyszerű és mégis számomra most is a világon a legszebb! Mert még együtt voltunk, ajándék nélkül, de együtt !Boldogan ültük körbe az asztal, ettük az ünnepi vacsorát, és énekeltük a Mennyből az angyalt! Fogtuk egymás kezét, és öröm járta át a szívünket, nem éhezünk, nem fázunk, és mind itt vagyunk! A fahéj illat elkísér egész életemben, most is vágyom a kicsi ház falai közé, látom a kis fenyőt, érzem nagyit, érzem a boldogságot, mert tudom, nem az számít ki mit ad a másiknak ajándékba, és versenyeznek, hogy ki adjon drágább ajándékot a másiknak, nem ez az ajándék, hanem az élet, az átélt pillanatok , amit a szeretteinkkel tölthetünk! Ennél szebb ajándék nincs a világon, kínálhat bárki kincseket, de őket nem pótolja sosem!Az én igazi Karácsonyom ott van,ott ahol a fahéj illat terjeng , és egy kicsi fenyő lóg le a gerendáról!!csonyom