Ács Nagy Éva
Szerelmet rejtő pad...
Szél suttog át az őszi lombok között,
a nyár már elmúlt, s az ősz így köszönt,
a gyér fák alatt, elárvult pad áll,
sóhaja száll felénk, szél szárnyán.
Szerelemmel telítve volt e nyár,
de elmúlt, elszállt, lassan tovább állt,
a pad maradt, magába rejti a szavakat,
mit két szerelmes egymásnak suttogtak.
Első csók íze, mindent elsöprő szerelem,
tétova óda, tétova ölelés, heves érzelem,
nyiladozó bimbóból kinyíló illatos virág,
e pad a tanú, szerelemre örök áldást ád.
Majd vihar vonul végig a békés parkon át,
elsöpri a nagy szerelmek lábnyomát,
marad az hallgatag, öreg, kopott pad,
mely mindig lesz, új szerelmeknek otthont ad.
2022.03 05
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése