Ács Nagy Éva
Reménybe kapaszkodva...
Reménybe fonódnak össze a megfáradt kezek.
erősen tartva azt. harc ez, meddig lehetek veled,
emlék, s pillanat minden mi volt eszembe jut.,
de a való nekem reménytelen, már a légbe jut.
Együtt olyan sok sok mindent megértünk,
együtt dobbant szívünk, egymásért éltünk,
most a törtető öregség lett a gyilkosunk,
tudjuk jól,egyszer egy szép napon eltávozunk,
de most még reményben fonódnak a kezek,
hogy honlapunk lesz s ugyanígy itt leszek neked!!
2021,07. 05 Somogyzsitfa..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése