Ács Nagy Éva

Nincs már nékem...

Nincs már nékem édesapám

nincs ki a kezemet fogja.

nincs már aki a nevemet

csodaszépen kimondja.

Nincs aki feloldja majd

az én lüktető fájdalmamat,

mosolyogva, nem megrogyva,

helyettem is elviseli azokat.

Nincs már többé elment ő örökre

az én lelkemet a bánat összetörte,

halkult az én szívem dobogása.

most lettem apátlan, félig árva.

Nincs már többé édesapám

elhagyott,magamra maradtam,

az én eddigi életem darabokban,

édesapám,! megtalállak a romokban!

2021.07 26 Somogyzsitfa.

Megállt az idő...

 Ács Nagy Éva

Megállt az idő...

Látom megrogyni a daliát.

látom feladta, nem küzd már.

Szemében halovány a fény,

de nem veszített még színén.

Csoszognak léptei, bottal jár,

csöngettek neki, valaki hívja, reá vár.

Kiáltanék, ne add fel ily könnyen.

Hallod e ? érted hull vérző könnyem.

De ő csak reám néz, mosolyog,

nem tűnik , hogy holnap lesz e honlapod!

S nem volt, megállt az idő!

2021.017. 10 Somogyzsitfa.

Reménybe kapaszkodva...

 Ács Nagy Éva

Reménybe kapaszkodva...

Reménybe fonódnak össze a megfáradt kezek.

erősen tartva azt. harc ez, meddig lehetek veled,

emlék, s pillanat minden mi volt eszembe jut.,

de a való nekem reménytelen, már a légbe jut.

Együtt olyan sok sok mindent megértünk,

együtt dobbant szívünk, egymásért éltünk,

most a törtető öregség lett a gyilkosunk,

tudjuk jól,egyszer egy szép napon eltávozunk,

de most még reményben fonódnak a kezek,

hogy honlapunk lesz s ugyanígy itt leszek neked!!

2021,07. 05 Somogyzsitfa..