Ács Nagy Éva
Gyámoltalan gyerekből, komolytalan tinik lettünk,
észre sem vettük, hogy az évek rohantak mellettünk.
Szép lassan léptünk át az időn, őszhajú nagytatákba.
Hogy milyen gyors volt a vágta? Senki sem bánta.
Szívünk dobog még, tini lázban lobog az emléke.
Izé meg bennünk van, örökké lelkünkbe égve,
Hogy szép volt ,megértük oly nagyszerű dolog.
nem bánva, hogy a sors mint gyorsvonat robog.
Gyerekből őszhajú, ráncos arcú nagymamák,
büszkék arra, mellettünk tipegnek bájos unokák.
Kézen fogva lépünk velük új remények elé,
bátran tipegve, nem megrogyva az elmúlás felé.
Szemünkben a fény már csak mint ósdi mécses
de benne a láng hatalmas ,még égni képes
2021.06. 14. Somogyzsitfa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése