Őszbe mentem..

Ács Nagy Éva

Őszbe mentem...

Őszbe vegyültek felettem a felhők,

vele elszálltak a napsugaras évek,

arcomon milljó érdes ránc gyűlt össze

hagyom, hogy kezemet isiász gyötörje,

szívem dobog, de gyász dobban benne,

agyamban már csak épnek tűnik az elme.

Néha felvillan apró emlékfénye a múltnak,

könnyeim eleredve reá harmatként hullnak,

de mégse hajtom búnak deresedő fejem,

hiába no, remegve átölelem még kedvesem,

ifjúi szerelem heve lassan szeretetté alakult,

az idő ítész, bennem a fiatal lány érett nővé javult.

Ki kemény lett szívében, mert a sors azzá tette,

nem voltam én igazán a jó Isten kegyeltje,

de mégis mindig mindenkiben a jót látom,

várom, hogy valaki egyszer majd megáldjon,

s akkor tán ősz fejem felett újra nyár ragyog,

az őszi éjben meglátok majd egy hullócsillagot.

2019.08.19 Somogyzsitfa.